Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

A birtok feletti rendelkezési jog elvesztése Zálogbirtok, bírói zálog Bár az ősiség jóvoltából elvben nem kellett a nemesnek birtokáról végleg lemondania, túlzott eladósodása azzal járt, hogy valamilyen formában elvesztette a birtok és jövedelme feletti rendelkezési jogot. A birtok másra történő átruházásának egyik formája a zálogba adás volt. A birtokos jelzáloghitel helyett a birtokot a hitelező kezére adta, vagyis elzálogosította. A birtok nemcsak biztosítékot jelentett a hitelező számára, hanem jövedelme fedezte a kölcsöntőke kamatait is, sőt azt akár kétszeresen is meghaladhatta. Az ősiségi jog megkívánta a zálogba adáskor az atyafiság beleegyezését, ha a zálog összege elérte a birtok értékét, az uralkodó hozzájárulását is kérni kellett. A zálog időtartama 1-2 évtől max. 32 évig terjedhetett. A zálogba adásnak a hitelkamatnál magasabb hozam mellett további hátránya az volt a birtokosra nézve, hogy a zálogos birtokhasználat a jószág lezüllésével járt. Ezért a zálogba adás mint kölcsönforma nem volt igazán elterjedt. Általában rokonok között került rá sor, többnyire olyankor, ha a zálogba adó valamilyen okból nem tudott vagy nem akart gazdálkodással foglalkozni.

201 Volt azonban a zálognak egy másik fajtája is, a bírói zálog. A kamatokat és tőkét törleszteni képtelen adóstól hitelezője bírói úton lefoglaltathatta a biztosítékul lekötött birtokot. Az ősiség miatt az adós nemes vagyonát nem lehetett elárverezni, a birtok a legtöbbet ígérőnél bírói zálogban maradt és visszaváltható volt.

202 Ez a megoldás egyik fél számára sem volt igazán előnyös. A perelt összeg általában kisebb volt a lefoglalt birtok értékénél, de az ősiség megakadályozta a birtokost abban, hogy a birtok egy részének eladásával megmentse a birtok másik felét, a hitelező pedig nem válhatott a birtok új tulajdonosává, így a birtok átmenetileg senki földjévé vált.

203 Valamilyen formában - zálogba adóként vagy zálogbirtokosként - szinte minden Tolna megyei középbirtokos családnak volt zálogügye. Az 1850-es évek elején a rendezetlen birtokviszonyokat tisztázni kívánó császári rendelet tucatszám hozta felszínre az évtizedekig szunnyadó zálogügyeket, melyek némelyike a 18. századra nyúlott vissza. Papszász Lajos, mint Mészáros Albertina gyámja indított zálogvisszaváltási pert Magyari Kossá Sámuel ellen egy olyan birtok ügyében, mely már 1778 óta a család birtokában volt. A per tárgya a családi birtok néhai Magyari Kossá Juditot illető 1/6 részének (Gyönk, Szabaton, Gerenyás, valamint Komárom megyében Aranyos, Felső- és Alsó-Örkény, Felső- és Alsó-Bök, Újtelek, Vidaháza, Nemes-Olcsa, Megyercse) tulajdonjoga körül folyt.

204 Az ugyancsak gyönki Hajós Sámuel végrendeletében írja, hogy visszaváltotta rokonai elzálogosítottjószágait.

205 Az ismert hitelező, Gindly Rudolf Hollósy kapitánytól vett zálogba 1839-ben Baracskán 26207 n. öl földet.

206 Rendelkezett zálogbirtokkal Jeszenszky Károly is.

207 Csapó Dániel özv. Bátor Jánosné, szül Gaál Krisztinától 1839-ben zálogba vette 32 évre 15 200 pft-ért annak baracsi és dunaegyházi részbirtokát.

208 Özvegye 1844-ben 81503 pft-ért zálogba vette unokaöccse, Csapó Vilmos több mint 2000 holdas teljes dunaszentgyörgyi birtokát.

209 Csapó Vilmos, híven következetlen, átgondolatlan pénzgazdálkodásához, miközben egész birtokát zá50