Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

A betelepülés második hullámában házasság, illetve örökösödés útján jutott birtokhoz Tolna megyében a Hiemer, Bezerédj, Sztankovánszky, Csapó család. Lényegében vásárlásnak fogható fel Dőry László birtokszerzése, aki pénzét és befolyását bocsátotta a birtokát vele megosztó Monaszterly rendelkezésére. Maga és örökösei pedig további vásárlásokkal kerekítették ki a megszerzett birtokot. Az adománybirtokot szerző nemesek tehát valamilyen módon kapcsolódtak az udvarhoz, de a többi betelepülő nemes is az ország Ny-ÉNy-i vidékéről érkezett, amely a kuruc felkelések időszakában is szilárdan a Habsburgok kezén volt. Ez a körülmény kevés kivétellel - Balogh Ádám, Bezerédj Imre - eleve garantálta az itt élő nemesek lojalitását, nem voltak tehát olyan kurucos hagyományaik, mint az ÉK-i országrésznek, az Erdéllyel határos területeknek. Sőt, hadiszállítóként, birtokadományok várományosaiként érdekeik a császári oldalra állították őket. A visszaszerzett területek birtokba vételénél egy céltudatos stratégia figyelhető meg. Kiindulópontként Győr szolgált, majd Veszprém megyén át hatoltak D-i irányba, Fejér-Tolna-Baranya felé. A körülmények konszolidálódásával azután leköltöztek új szerzeményeikre, amelynek terjedelme lényegesen nagyobb volt, mint az É-on, Ny-on fekvő birtokaik. E birtokos családok tehát eleve kétlakiak voltak, sőt találkozunk 5-6 megyében is birtokló nemesekkel. Figyelemre méltó, hogy ez a „reconquista" nem lépi át a Duna vonalát, mindvégig a Dunán innen marad. A Tolna megyei nemességet tehát egyfajta birtoklási közösség fűzte a többi dunántúli megyéhez. Az élénk társadalmi, gazdasági érintkezés az ország Bécshez közeli, legfejlettebb régiójával a 19. században is megmaradt, s meghatározónak bizonyult Tolna megye fejlődése szempontjából. A polgári, de a nemesi származású új birtokosok is olyan üzleti, vállalkozói mentalitást hoztak magukkal, amely élesen elüt a birtokos nemességről alkotott közfelfogástól. A 18. század közepére kialakult birtokviszonyokról az 1767. évi úrbéres öszszeírás alapján alkothatunk képet. Az összeírás 41 birtokos családot említ, lényegesen kevesebbet az 1754-55. évi nemesi összeírásnál (108). Az eltérés oka az lehet, hogy egyes, kevésbé jelentős családokról az összeírás nem tesz említést, másrészt a felsorolt családokon belül már megindult a birtok osztódása. A megye legjelentősebb birtokosai: hg. Esterházy 292100 hold gr. Apponyi 126 400 hold gr. Styrum-Lymburg 36 650 hold gr. Viczay 30700 hold gr. Festetics 33 100 hold gr. Batthyány 23 050 hold Míg a megye Ny-i (dombóvári járás) és középső (simontornyai járás) és részben a völgységi járás területét hatalmas latifundiumok foglalták el, a K-i felében, a Duna menti területeken az egyházi nagybirtok dominált: 12