Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

A személyes és családi villongások, az 1840-es években a konzervatívok által sem tagadott krízisre adandó válasz megosztotta a középbirtokos nemességet, de a látványos küzdelmek közepette is mindannyiuk tudatának mélyén ott élt az érdekek közösségének tudata. Az éleződő társadalmi-politikai harcok nyomán bekövetkező polarizálódás azután olyan politikai pozícióba sodorta mindkét tábor alapvetően mérsékelt képviselőit, amelyet belső meggyőződésből már nem vállalhattak, így lettek 1848-ban jámbor táblabírákból botcsinálta forradalmárok, s nem tagadhatjuk azok tragédiáját sem, akik a haza vagy király dilemmájában a korona mellett döntöttek. A középbirtokos nemesség történelmi érdemeit nem árnyékolja be, hogy ami végül 1848-ban történt, tulajdonképpen akarata, sőt részben érdekei ellen volt. Kényszerűen sodortatva, de közreműködött önmaga felszámolásában. Ami pedig utána következett, az az óvatoskodókat igazolta: a középbirtokosság önmaga megtizedelésével váltotta meg Magyarország belépőjét az újkori Európába. 125