Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)
lesztés révén a belső fogyasztás növelésével lehetne úrrá lenni. Az export főbb tételei, a gyapjú mellett, az élő állat, a gabona, az italok és a dohány. A szállítást Ausztriába megkönnyítette a dunai hajózás, különösen azután, hogy 1830-tól működni kezdett a Dunai Gőzhajózási Társaság. 510 1831-ben indult a rendszeres gőzhajózás, kikötői Tolna megyében Dunaföldváron, Pakson, Domboriban (Tolna), Gemencen (Szekszárd) voltak. A közlekedés fejlődésének hatására az eddig Pestig a termény árának 20%-át, Bécsig 30%-át kitevő szállítási költség a felére csökkent. 1838-ban 1 pm búzát 10 xr/pm áron szállított egy dunaföldvári hajós Pestre. 511 A folyami szállítás központjai, a gabona gyűjtőhelyei a Duna mentén Győr, Komárom, Dunaföldvár, Paks, Baja, Apatin voltak. Ezek mellett az ország különböző pontjain alakultak ki egy-egy tájegység terményeit összegyűjtő, a nagy fogyasztók felé továbbító kereskedelmi központok. Ilyen szerepet töltött be Pécs a balkáni állatkereskedelem, a dohányfelvásárlás szempontjából, Veszprém, ahol Tolna megyei gabonát is értékesítettek, Fehérvár, mint gyapjúkereskedelmi központ és összekötő kapocs Győr, Veszprém, Pest, Dunaföldvár irányába. Tolna a dohány- és szarvasmarha-kereskedelem központja volt. Agyönki kereskedők, akik a repceolaj készítésével foglalkoztak, Bécsig kereskedtek. Legjelentősebb kereskedelmi központtá azonban már akkor Pest emelkedett. Tolna megye jelentős földbirtokosai nem mulasztották el, hogy személyesen vegyenek részt az évi négy vásáron, amely 2-2 hétig tartott, s a gabona, gyapjú, bor, repce stb. legfőbb belső piacává vált. 512 A helyi jelentőségű vásárok közül Tolna megyében a már említetteken kívül a szekszárdi (ló, bor, pálinka), simontornyai (szarvasmarha, ökör, göböly), kölesdi (szarvasmarha), valamint a pincehelyi és hőgyészi emelhető ki. 513 A terménykereskedelem jelentős részben az izraeliták kezében volt. Gyapjúval kizárólag ők kereskedtek, gabonával, borral, fával más nemzetiségűek is. A jelentősebb kereskedők általában a forgalmi központokban telepedtek le. 514 A sárospataki uradalom hizlalt marháit egészen Pestig hajtotta. Ugyanígy a gyapjú értékesítése is Pesten történt. 515 Gróf Schmideggné berki birtokának terményeit az egynapi járáson belül fekvő jelentősebb kereskedelmi központokban - Dombóvár, Hőgyész, Kaposvár, Pécs, Kanizsa, Veszprém - értékesítette. 516 Az előszállási uradalom legfőbb terményét, a gabonát a Dunán szállítva pesti vagy budai kereskedőknek adta el. 1818-ban pl. 24093 pm gabonát értékesítettek 64580 ft-ért. A terményeket gyakran még lábon adták el. Legfontosabb vevőik Pulitzer Ábrahám, Herzfeld Ábrahám, Wier Antal, Gront Ferdinánd voltak. Duna menti fekvése miatt az uradalom értékesítési feltételei kedvezőbbek voltak, mint Sárospataké. 517 A mernyei uradalom kezdetben kanizsai, keszthelyi kereskedők közvetítésével adott túl a gyapjún, 1833-ban adta el először közvetlenül Pollák Dávid bécsi kereskedőnek. Ettől kezdve mindvégig bécsi kereskedőknek, Schöllernek, Bleichrődernek, Biedermannak adták el a gyapjút. Strasser Fülöp személyében állandó ügynököt tartottak Bécsben a búza és a gyapjú értékesítésére. 518 A Tolna megyei középbirtokosok - mint láttuk - a gabonát többnyire helyi vagy Pest-budai kereskedőknek adták el, a gyapjút azonban más uradalmakhoz hasonlóan közvetlenül bécsi kereskedőknél értékesítették. A gyapjút többéves szerződéssel általában előre lekötötték, a gabonára, repcére pedig az éppen legtöbbet kínáló kereskedővel egyeztek meg. Ezen a vidéken sem volt ismeretlen a termény117
