Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

A gazdaságba beruházott tőke nem csupán a gazdasági felszerelést, hanem az állatállományt és az ingatlanokat is magában foglalta. Ruzsás szerint a birtokok épületekkel gyengén ellátottak voltak, a birtokosok többnyire csak juhaklokat építettek.

505 A gabona tárolásának legelterjedtebb módja a verem volt.

506 Ugyanakkor a sárospataki uradalomban 1824-1849 között 358759 ft-ot költöttek új épületekre,

507 a mernyei uradalomban a majorságok kiépítése során mindenütt emeltek birkaakolt, igásistállót, takarmányos színt, granáriumot.

508 Bernát szerint a nemesi birtokokon az élő és holt leltár a föld értékének 20%-ára tehető. Néhány Tolna megyei középbirtokosnál ez az arány így alakult: Csapó Ida (Dániel örököse) 73:27 (csak épületek!) Dőry Ádám 72:28 ifj. Dőry Vince 84:16 (csak épületek!) Dőry Miklós 90:10 A gazdálkodás bármely tényezőjét vesszük vizsgálat alá, minden számszerű mutató élesen elkülöníti egymástól a birtokos nemesek két típusát, melyet legtisztábban a tengelici és a Dőry közbirtokosság testesít meg. A tengelici birtokokon az üzemszerű gazdálkodás nemcsak a bérmunka, a saját eszközök nagyobb igénybevételében, hanem a beruházott tőke lényegesen magasabb arányában is megnyilvánult. Ennek ellentmondani látszik Dőry Ádám példája, de hadd utaljunk rá, hogy zárgondnokság alá vételénél az egyik legfőbb vád ellene a mértéktelen építkezés volt. Építményei pedig zömmel nem gazdasági célt szolgáltak. Soproni rezidenciáján kívül Zombán és környékén három kúriája, ill. kastélya volt. Dőry Miklós 10%-nyi beruházott tőkéjének is a legnagyobb hányadát kétszintes, 30 szobás kastélya tette ki. A tengelici kör nagyobb beruházási hajlandóságát igazolja Csapó Vilmos is, akinél a beruházott tőke értéke 1834-1844 között 7880 pft-ról 19 594 pftra emelkedett. Közvetve a beruházásokra utal a puszták száma is. A tengelici közbirtokosságon kilenc puszta létesült az idők során. A Dőry-birtokok osztódása is egyre újabb majorságok létesüléséhez vezetett, számuk 1848 után már 11-re emelkedett. A megyében az összes puszta 1848 után már 148 volt. Aligha véletlen, hogy számuk az Esterházy-dominiumnak számító dombóvári járásban a legmagasabb.

509 A földbirtokos jövedelme szempontjából a termények értékesítése legalábbis egyenrangú tényező volt magával a termeléssel. Sikere éppúgy számos, a termelő által nem befolyásolható tényezőn múlott, mint az időjárás viszontagságainak kitett termelésnél. A pillanatnyi gazdasági konjunktúra, az éppen aktuális vámok, a távolabbi vidékek terméseredményei, a konkurencia jelentkezése, a szállítási lehetőségek mind befolyást gyakoroltak a termények értékesíthetőségére és az elérhető árakra. A magyar gyapjút gyengébb minősége, a szállítás nehézségei miatt a vetélytársak kiszorították az európai piacokról, s kénytelen volt a különféle aktuális megfontolások szerint váltakozó vámoknak kitett osztrák piaccal beérni. Fényes Elek szerint a mezőgazdasági termékek külföldi értékesítési nehézségein az elhanyagolt marha- és sertéstenyésztés fejlesztésével, a közlekedés javításával, s főként iparfej116