Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

Nem volt nagyobb szerepe a lótenyésztésnek a nagyobb uradalmakban sem. A sárospataki birtokon 1848-ban 60 db volt az állomány, de ez még az igaerő-, tiszti parádés, hátasló-, postalószükségletet sem fedezte, így rendre több lovat vásároltak, mint eladtak.

484 Ennél jelentősebb volt az előszállási ménes, amely 1814-ben 162 lovat számlált.

485 A lótenyésztésnél is kisebb volt a sertés jelentősége Tolna megyében. Az erdőségekben gazdag vidékek uradalmaiban nagyobb méretekben tenyésztették, de itt is csökkenő tendenciával. A mernyei uradalom 1817-ben 1109 db, 1843-ban már csupán 378 db sertés volt. A disznók egy részét még télen is az erdőben tartották.

486 Az uradalom méretéhez képest Előszálláson is kevés sertést tartottak, 1814-ben 353 db-ot.

487 Alacsony szinten stagnált az állomány Sárospatakon is, a fejlődést a nemesebb fajta, a mangalica térhódítása jelentette.

488 A juhászat gr. Schmideggné birtokán is háttérbe szorította a sertéstenyésztést.

489 A megyében jelentősebb sertésállománnyal (112 db) Gindly Rudolf rendelkezett. A másik jelentős tenyésztő Dőry Miklós volt, de az ő állománya is 1834-1845 között 142 db-ról 97 db-ra csökkent. Az aliódiumok munkaerő-szükségletét a birtokosok többféle forrásból biztosították. Általában a fejlődés jeleként növekedett a cselédek és a részes munka aránya, de a robot még a fejlett birtokokon is a munkaerőigény felét tette ki.

490 Eckhart szerint a bérmunka hatékonysága kb. háromszorosa volt a roboténak. A robotosokkal végeztetett gyenge minőségű szántást rossz termés követte. A napszámosok alkalmazásának pedig a munkaerőhiány állta útját.

491 A gazdálkodás fejlettségétől és az úrbériségnek a birtokon belüli arányától függően a felhasznált munkaerő összetétele erősen változó volt. Brunszvick gróf 7000 holdas birtokán 60 bérest alkalmazott, egy béresre tehát 116 hold megmunkálandó föld jutott.

492 Gr. Schmideggné berki birtokán, Kacskovics birtokán 100 hold jutott egy béresre. Természetesen ezen felül felhasználták a jobbágyok robotját is, a napszámos napok száma pedig Berkiben felülmúlta a robotnapok számát is. Részes művelésre adták ki a kukorica háromnegyed részét, a mák egészét.

493 A Tatagesztesi uradalomban kb. 234 hold jutott egy gazdasági cselédre, a burgonyát, kukoricát, részes művelésre adták ki. Valószínűleg a kedvezőbb munkaerőhelyzet miatt a feles földek mellett 2/3-osak is előfordultak, ti. ekkora hányad jutott a földbirtokosnak.

494 A mernyei uradalomban is a munkajáradék dominált. A 3000 holdas majorságra fordított 87,335 munkanap 60%-át a robot, 34%-át az uradalom saját munkaereje, a többit a ledolgozás és a napszám tette ki 1829-ben. A részes művelésre kiadott terület 1814-1836 között megduplázódott, a konvenciósok száma 1809-1848 között pedig 60-ról 208-ra emelkedett. A robot tehát 1848-ig fokozatosan veszített jelentőségéből, de továbbra is alapvető maradt.

495 Mezőföld homokos vidéke, melyhez Tengelic és Baracs is tartozott, a hatalmas egy tagban lévő néptelen birtokok területe volt.

496 Ez a körülmény - mint láttuk - kihatással volt a művelési ágakra, és befolyásolta a munkaerő-ellátást is. A nagy Fejér megyei uradalmak Bezerédj Istvánhoz hasonlóan telepítéssel igyekeztek munkaerőgondjaikon enyhíteni.

497 Ezt az utat járta az előszállási uradalom is, amelynek közel 50 000 holdas területén csupán 3000 ember lakott. Mivel az úrbériség minimális volt, már az 1810-20-as években 76%-ot tett ki a cselédek és a napszá8 113