Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

harmadik helyen állt 1842-ben a dohánytermelésben. Központja éppen a Völgység és a homokos mezőföldi részek voltak, amelyeken a középbirtok dominált.

457 A dohány mellett a repcetermelésben is a harmadik helyet foglalta el az országban Tolna megye. Ellentétben a dohánnyal, főként a közép- és nagybirtokon elterjedt növény volt. Mind a repce, mind a dohány belterjes művelést, intenzív trágyázást kívánt,

458 közvetve tehát a megyének, s ezen belül a középbirtok gazdálkodásának az országos átlagot meghaladó színvonaláról tanúskodik. Fényes Elek országos viszonylatban is fejlettnek nevezi a megye mezőgazdaságát, külön hangsúlyozza a „mesterséges rétek", bükköny, lóhere, muhar elterjedtségét. A fejlett, de munkaigényes szőlőtermelés elsősorban a dézsmás területeken folyt.

459 A megye középbirtokosai kevés kivétellel tehát szakítottak a hagyományos háromnyomásos gazdálkodással és a vele járó egyoldalú gabonatermesztéssel. Ugyanakkor a változtatás irányát tekintve területenként érzékelhető különbségek vannak. A csekély úrbériséggel rendelkező, munkarőhiánnyal küzdő, nagyszabású állattenyésztést folytató Tengelic környéki birtokosoknál nagyobb szerepet kapott a takarmánynövények termelése, míg az úrbériségre és a saját erőire is támaszkodó birtokon - főként a Dőry közbirtokosságnál - a jobbágyok gondjaira bízott dohánytermesztésnek volt nagyobb a jelentősége, szoros összefüggésben birtokaik korábban már tárgyalt eltérő adottságaival. A kor viszonyaihoz képest színvonalas gazdálkodás a terméseredményeken is megmutatkozott. Az országos termésátlag búzából az 1840-es években az elvetett mag négyszerese volt, 2 pm vetőmaggal számolva 8 pm, váltórendszerben művelt birtokon elérte az elvetett mag 8-9-szeresét is.

460 Bright szerint a búza hozama Csurgón 6-15 pm között ingadozott.

461 A tatai uradalomban 1840-ben 7,15 pm, 1841-ben 9,61 pm volt a búza termésátlaga,

462 a mernyei uradalomban pedig mindössze 5-7 pm,

463 az előszállásiban pedig 1845-ben 7,2 pm/hold.

464 Tolna megyében a birtokát robottal műveltető Dőry Györgynek is holdanként 12 pm búzája termett, ugyanennyi Dőry Miklósnak is, Sztankovánszky Imrének pedig 14 pm. Csapó Vilmosnak 1834-ben holdanként 12 pm gabonája termett, 1845-ben már 14 pm, vagyis az átlagosnál jobb megyei eredményeken belül is érzékelhető különbség mutatkozik a korszerűbben gazdálkodó régió javára. Az állattenyésztés, s ami ebben a korban szinte egyet jelent vele, a juhtenyésztés megítélése meglehetősen ellentmondásos. Bright és Ungár is úgy látja,

465 hogy a hatalmas, néptelen pusztákon ridegen tartott nyájak akadályai a területek benépesülésének, a földek feltörésének, konzerválják a külterjességet. A valóságban a megye birtokosainál a juhtenyésztés fejlesztése és a gabonatermelés növelése párhuzamosan haladt. A kettő nem történt súrlódás nélkül, de ez nem annyira a szántó vagy legelő és rét, mint inkább juh vagy a földművelésben nélkülözhetetlen szarvasmarha, áttételesen pedig a földesúr és ajobbágyok konfliktusában jelentkezett. Az állattartás rovására egyoldalúan előretörő gabonatermesztés éppúgy a fejlődés zsákutcáját jelentette, mint a fordítottja. A kettő dilemmáját azonban nemcsak a szarvasmarha-tenyésztés - amely ebben a korban számos okból nem válhatott igazán gazdaságossá - hanem a juhtenyésztés fejlesztése is feloldhatta. A mernyei uradalomban az eddig egymástól független gabonatermelő földművelés és a rideg állattartás fokozatosan összekapcsolódott, s ennek során meg109