Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

termelésre. Évente 1200 szekér juh- és 120 szekér marhatrágyát hordtak ki a földekre. A birtokos az általános gyakorlatnak megfelelően holdanként 1 mázsa dohányt kapott a termelőktől. Két évvel később a vetésszerkezet némileg módosult. Az őszi nyomásban csökkent a búza, nőtt a rozs vetésterülete, a tavasziban a kukorica és a zab mellett megjelent az árpa, az ugarnak pedig csupán a felét adták ki dohánynak. Szálastakarmány termelésével alig foglalkoztak, belterületen kb. 8 hold lóhere föld volt. A terméshozamok eléggé közepesek voltak. Az arató- és cséplőrész levonása után holdanként 10 pm volt a termés búzából és rozsból.

433 Amikor Dőry György átvette a birtokot, hiányzott a gazdasági felszerelés, az épületek rossz állapotban voltak. Az igavonókat később sem pótolta, a marhaállomány 1837-ben 8 db fejőstehénből és 6 db borjúból állt. A 24 férőhelyes marhaistálló, a 3 béres szekér és eke taligával arra utalnak, hogy valaha a család saját eszközeivel is végeztetett földművelést, de az idők folyamán felhagyott vele. Volt ugyan 9 db lovuk, 5 csikóval, de ezeket saját szükségletükre tartották. Az állatállomány legjelentősebb részét a juhok alkották, számuk 1750 db, vegyesen a hagyományos és selymes fajta. Dőry György anyagi helyzetének romlásával állatállománya radikálisan csökkent. 184l-re 4 lova, 10 db tehene, üszője és göbölye maradt, juhászatán teljesen túladott. Most már nemcsak az igaerő, hanem az egyik fő jövedelmi forrás és vele a földek termőképességét fenntartó trágya is hiányzott. Bár Dőry György szorongatott anyagi helyzetét számos balszerencsés véletlennel magyarázta, - a jég több ízben elverte a dohányt és a szőlőt, három év alatt 1063 db juha hullott el, összedőlt a magtár, leégett 22 jobbágya és a teveli vendégfogadó - kudarcának magyarázata alapvetően gazdálkodásának korszerűtlenségében, a kizárólag a jobbágyság munkaerejére való támaszkodásban, a saját eszközök hiányában rejlett. Romboló hatását fokozta a pazarló, irracionális költekezése. Míg más, nála gazdagabb földbirtokosok beérték saját céljaikra 4 lóval, ő 14-et tartott. A márvány etetőket pedig az irányában nagyon elnéző Csapó Dániel is túlzásnak találta.

434 Igásökrök, béresek hiányában jobbágyai és zsellérei 3076 nap robotjával kényszerült földjeit megműveltetni. Az igás- és gyalogrobotot 94 nap hosszúfuvar egészítette ki. Más birtokosoktól eltérően még feles földek kiadásával sem próbálta emelni a rendelkezésre álló munkaerőalapot.

435 A gazdaság szerkezeti sajátosságai határozták meg a jövedelem összetételét is. 1837-ben Dőry György jövedelme a következő bevételekből származott:

436 juhtenyésztés 2569 vft regálé 1100 vft tehenek 300 vft szántó 10825 vft szőlő 1958 vft rétek 2097 vft erdő 900 vft beltelek 250 vft úrbéri 4161 vft összesen 24172 vft A jövedelmek is alátámasztják, hogy a birtokon felborult a növénytermesztés és az állattenyésztés egyensúlya. Az allódiális szántóból származó bevételek négyszeresen haladták meg a juhtenyésztését. Nagyon jelentős szerepet játszottak a különféle feudális szolgáltatások, a regáléval és a szőlődézsmával együtt az összbevé105