Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

IV. A délkelet-európai koraneolitikum temetkezési szokásai: A Körös-kultúra temetkezései kapcsán foglalkozott a DK-európai kora neolitikus temetkezésekkel is igen részletesen Bognár-Kutzián Ida (1963; 1972), és külön e témának szentelt összefoglaló és kiértékelő cikket Trogmayer Ottó (1969). Az azóta előkerült újabb leletek tették szükségessé az újabb feldolgozást ebben a témában. Munkámban külön-külön tárgyalom az ismert nem nagyszámú leletet, itt a kiértékelő és összefoglaló részt adom közre. A görögországi neolitikus temetkezéseket gazdasági és társadalmi szempontok szerint T. W. Jacobsen és T. Cullen elemezték (1981) elsősorban Binford nyomán (1971). Azonban a statisztikai kiértékelésre nem került sor, mert az adatok nagyobb része közöletlen. Ők is feltételezték, hogy a temetkezésekre vonatkozó adatok tükrözhetik a gazdasági-társadalmi viszonyokat is; néprajzi elemzésekre hivatkozva úgy vélik, hogy a társadalmi „dimenziók" nagy része (nem, életkor, szerep stb.) megjelenik a temetkezési rítusban is (1981). A görögországinál is kevesebb koraneolitikus temetkezés ismert Bulgáriából; jugoszláv Makedóniában Anza lelőhelyen került elő nagyobb számú temetkezés, ezek kiértékelése azonban hiányos, megemlítendők a Vaskapunál talált koraneolitikus sírok. A DK-európai és Kárpát-medencei koraneolitikus temetkezések, antropológiai leletek áttekintése után a következők állapíthatók meg: A koraneolitikus temetkezési rítusra a zsugorított oldalfekvés jellemző. Előfordul azonban háton fekvő csontváz is (Franchti-barlang, MELLAART 1975,245; JACOBSEN-CULLEN 1981, 81), hason fekvő is (Argissa, MILOJCIC 1959, 9), illetve nyújtott fekvésű is (Kefalovrysso, HOURMOUZIADIS 1973, 210). Nem észlelhető a nemek és az oldalfekvés közötti összefüggés, és következetes orientációt sem figyelhetünk meg. A halottak többnyire egyesével fekszenek; kettesével, hármasával eltemetett emberek maradványai Nea Nikomedeiában kerültek felszínre (RODDEN 1961, 286; 1964, 607), de pl. Szarvas-Szappanoson 6 csontváz feküdt egy gödörben (MAKKAY 1977, II, 126). A temetkezés a településen belül történt, házba is temettek halottakat: erre Kefalovryssoból (HOURMOUZIADIS 1973, 210), Prodromosból (HOURMOUZIADIS 1971, 174; 1973, 210), Szajolból (RACZKY 1982,18-19; 1982-83, Fig. 1), Szolnok-Szandáról (KALICZ-RACZKY 1979,274; RACZKY 1982,18; 1982-83, 5) ismerünk adatokat. Esetleges antropofágiára Argissából vannak leletek (MILOJCIC 1959, 9). Edénytemetkezéseket Lernából (CASKEY 1954; 1956, 39-40; HOURMOUZIADIS 1973,210) és Anzáról (GIMBUTAS 1972,117) említenek. Az Azmak-tellen (GEORGIEV 1972,17), Vincán (GARASANIN 1956,232) és Hódmezővásárhely-Gorzsán (GAZDAPUSZTAI 1957,6) edényben talált égett emberi maradványok kultikus tevékenységgel, áldozattal lehetnek kapcsolatosak, akárcsak a koponyaleletek, koponyarészek Zelina Pecinában (BENAC 1961, 118), Smilcicben (BATOVIC 1966, 223-224) és Lepenski Virben (SREJOVIC 1972, 141), esetleg Nagyvárad-Szálkán (NECRASOV-CRISTESCU 1965) és Óbessenyőn (BANNER 1927,25; KUTZIÁN 1944, 95). A Soufli Magulán (GALLIS 1975,257. fig. 1, 35