Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

kapcsolatos lehet a specializáció valamilyen formájával, az obszidián beszerzését, feldolgozását esetleg egyes családok végezhették. Az eszközmellékletes temetkezések rangsora a következő lehet az elemzések szerint: A középső csoportrész közepén fekvő 113. kettős temetkezés az egész sírcsoport eszközökben és ékszerviseleti mellékletekben leggazdagabb sírja. Ezzel a (férfinak meghatározható) temetkezéssel egyenrangúnak látszik a 125. temetkezés, mely a kőbalta, kőék, kőpenge mellékleteken kívül obszidián nyílheggyel és kovapattintékokkal emelkedik ki a többi közül: ez is férfisírnak tartható. A NY-i csoportosulásban fekvő 137. temetkezés az előzőkkel hasonló jelentőségű lehet, ez férfi sírja az antropológiai vizsgálat szerint, de a laborvizsgálat női vázat állapított meg. A régészeti adatok férfire engednek következtetni, de előfordulhat olyan különleges helyzet, melynek következtében egy nő tehetett szert a vezető férfi szerepére jelentőségére. A kőbaltás temetkezések többi kategóriáinak elemzése is azt valószínűsíti, hogy ebben a sírcsoportban is megvolt a hierarchia, rangsor az eltemetettek között; feltételezünk olyan kiemelkedő jelentőségű személyeket (legtöbbször férfiakat), akik egy nagyobb csoportosulás által képviselt egykori közösség élén állhattak. Ezeknél nagyobb számban vannak olyanok, ugyancsak többnyire férfiak, akik eszközmellékletekkel átlagosan ellátottak, és megint vannak olyanok, akik a két kategória sírjai közötti területet foglalják el a sírcsoportban, illetve az egykori közösségen belül. A kőékes eszközkategória élén álló 5 sír mindegyike egy-egy kiemelkedőbb kőbaltás temetkezés közelében fekszik (a 99. sír kivételével); ezután 8 sír említendő meg, melyekben nincs csiszolt kőeszköz, kőpengék találhatók bennük. Az elemzések nyomán elkülöníthető egy csoportosulás a sírcsoport NY-i részén, közepén a 137., kiemelkedő gazdagságú férfisírral, melyet férfiénak tarthatunk; ez valószínűsíthető a közelében fekvő 108. temetkezésről is. Ezekhez sorolható még 3, eszköz nélküli sír is. A kerámia összetétele alapján feltételezzük a kapcsolatot a két, eszközmellékletes temetkezés, illetve a 105. temetkezés között. Azt, hogy házassági, szülő-gyermek, vagy másfajta kapcsolat volt-e az eltemetett egyének között, a nem- és életkorra vonatkozó adatok nélkül, de főként a biokémiai rokonsági vizsgálatok eredményei nélkül már soha nem állapíthatjuk meg pontosan. A következő csoportosulás a sírcsoport közepének É-i felén mutatkozik. Csiszolt kőeszköz csak a 99. férfisírban volt, és sok temetkezésben került elő réz ékszer. A 8 eszköz- és/vagy ékszermellékletes temetkezésre 8 olyan esik, melyben ilyen leletek nincsenek, kettőben még kerámia sem található. 9 temetkezést férfinak tartanánk a mellékletek alapján: 5 esetben bizonyítják ezt a természettudományos meghatározások; női sírról nem tudunk. A többi sírból kevés az adat ahhoz, hogy a férfisírokhoz tartozható nőieket keressük bennük. A kerámia alapján a férfi temetkezéseknek kapcsolatuk lehet mind az előzőleg vizsgált, és főként női sírokból álló csoportosulással, mind a D-i sírok csoportosulásával. A sírcsoport D-i részén az eszközmellékletek alapján feltételezett rangsor nem azonos a kerámián keresztül megnyilvánuló hierarchiával, de a kétféle rangsor egymásnak megfelelő fokozatain lévő temetkezései többnyire egymás mellett, egymás közelében helyezkednek el. Ezt látjuk a sírcsoport leggazdagabb eszközmellékletű 113. sírja esetében is: csak 2 kerámiája van, míg a mellette fekvő 114. sírban egyszerű kőékkel és 3 kőpengével együtt került elő a 18 edény! Emellett találjuk a 119. sírt 6 edénnyel. Nem zárható ki, hogy ebben az esetben 63