Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

val ellátott temetkezés, feltételezhetők itt is a kiscsaládi temetkezések, esetleg nagycsaládi rendszer szerint, több generáción keresztül. A temető relatív kronológiai helyzetének ismeretében megállapíthatjuk, hogy a temető használata során nem változtak jelentősen a mellékelési szokások és a rítus. M. Dohrn-Ihmig a niedermerzi és az elslooi temetők alapján foglalkozott a nemek szerinti differenciálódás kérdéseivel is. Szerinte, ha a mellékletek tükrözik a halott életében végzett tevékenységét, akkor az eltemetett közösségben erősen specializálódott, nemek szerinti munkamegosztásnak kellett léteznie (1983, 101). A mellékletek és az eltemetés körülményei szerint is a férfiak társadalmi helyzete a niedermerzi közösségben magasabb lehetett, mint a nőké. A mellékletek összetétele és mennyisége alapján 5 feltételezett férfi helyzete lehetett kiemelkedően különleges, ezekben Dohrn-Ihmig specialistákat lát (1983, 102.). É-felé haladva, Alsó-Szászországban feltűnik, hogy noha 100-nál is több település ismert a vonaldíszes kerámia időszakából, néhány szórványos temetkezéstől eltekintve a sírleletek csak a Wittmar-i temetőre korlátozódnak. Itt eddig 14 (16) vonaldíszes, 34 rösseni és egy SBK temetkezés került elő (RÖTTING 1983,135). A vonaldíszes kerámia temetkezései egy 300 m

2-es területen fekszenek, ennek egy része elpusztult. A temető a vonaldíszes kerámia középső időszakába keltezhető (RÖTTING 1983, 154). A sírok egy csoportban helyezkednek el (egy kivétellel) (10. temetőtérkép). Feltűnő, hogy az egyik kőfejszés sír az egyik sírsor elején, a másik a második sor végén fekszik. A két férfisírra 7 női jut, és 3 nagyobb, illetve egy kisebb gyermek. Ha a 17. kőfejszés temetkezés (14 éves egyéné) is férfisír, akkor a nők aránya még mindig sokkal magasabb, mint a férfiaké (Megemlítendő, hogy all. sírba férfit temettek kőfejszével és kovanyílheggyel). Az elzászi ismert vonaldíszes temetők, temetőrészek többsége még a század eleji ásatásokról származik. A Wettolsheim-i 6 sír a fiatalabb vonaldíszes kerámiába tartozik (GLORY 1942, 180; GALLAY 1970) (13. kombinációs leletkatalógus). Az eszközmellékletekkel kiemelkedő 6. sírba férfit temethettek, akárcsak a 2. sírba. A 3 és 3., csak cserepeket tartalmazó, illetve melléklet nélküli temetkezések csontvázait nőinek határozták meg. Quatzenheimben, a fiatalabb vonaldíszes kerámia 13 sírja közül 10 elemezhető (GALLAY 1970, 121-122) (14. kombinációs leletkatalógus). A mellékletkombinációk szerint a 6. temetkezés magasan kitűnik a többi közül 2 kaptafa alakú kőékkel, kőfejszével, nyílheggyel. Az eszközök számában és összetételében egyre csökken a többi sírban eltemetett egyén feltételezett „rangja", jelentősége az egykori közösségen belül. Itt is feltűnik, hogy a gazdag ékszermellékletek az eszközökben legkiemelkedőbb sírokban fordulnak elő, ezek esetében nagy valószínűséggel férfitemetkezés tehető fel. A hoenheim-souffelweyrsheimi 51 megmaradt sír a fiatalabb vonaldíszes kerámiába sorolható (GALLAY 1970). A temetőrész a vonaldíszes településtől kb. 250 m-re fekszik egy 100x60 m-es felületen (14. tmetőtérkép), a temető egy É-i 48