Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

82 mindössze egy maradt. Tehát a statisztikából leginkább a töredéktelkesek maradtak el, akik korábban sem voltak képesek megélni földjükből. Ők lettek azok, akik mezőgazdasági munkásként éltek tovább, ill. akiktől elkobozták a földet. A kitelepítéseket 1948-49-ben végleg lezárták. A hazai németség 1950-ben visszakapta állampolgárságát, az áttelepítések mindent felzaklató időszaka elmúlott. 1948-ban államosították az iskolát, 1949-ben a villany is kigyulladt. Az etnikailag vegyessé változott faluból a következő években egyre nagyobb mértékű lett az elköltözés. A paraszti gazdálkodás nehézségei elől sokan az iparban helyezkedtek el, s végleg elmentek. 1952 májusában 877 lélek lakott Szakadáton. Ebből 784 katolikus, 93 protestáns. Őslakó 436 (45,4%) maradt, a többi új telepes.

234 A ki- és betelepülésekkel alapvetően átalakított faluban a végleg meggyökerezők lassan megbékéltek egymással az elkövetkező évtizedekben. 468