Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)
80 felszerelésüket, bútoraikat, állataikat. Sokan módos gazdaként, több vagon holmival érkeztek. Nem felelt meg nekik olyan ház, ahonnan hiányzott a gazdasági épület, ahol csak két kút volt az egész utcában, tehát a kőművesek házai, amelyek egy része már üresen állt, mert korábban sem ítélték már telepítésre alkalmasnak, illetve tulajdonosaik egy része önként elment. így a kitelepítés további szempontja legfőképpen az lett, hogy olyan házat adhassanak az érkezőknek, ahol „kurta farkú malac" volt az udvarban, azaz vagyonos volt. így a 133 hűségmozgalmistából - a módosabb parasztokból - öten maradtak, a többit kitelepítették. A felvidékiek jó gazdák voltak, de sík területhez szoktak, nem hegyes-dombos földekhez. Szép lovaik szántáskor még csak elmentek felfelé a hegyen, de lefelé térdre ereszkedtek, úgy csúsztak. Eltartott egy ideig, míg megszokták a másféle terepviszonyokat. Nehéz szekereikkel, szerszámaikkal nem lehetett boldogulni a szakadáti dombokon. Nem is nagyon tetszett nekik ez a vidék, visszavágytak Komáromba, ahonnan „haza lehetett látni". 228 A kitelepítés 1947 szeptemberében folytatódott, meglehetősen kíméletlen módon. A falut körbekerítették, s reggel 7-kor megjelent egy-egy rendőr a kitelepítendők házainál, egy órát adva a csomagolásra. Ekkor vitték el a vagyonosabb, magukat német anyanyelvűnek, de magyar nemzetiségűnek valló lakosokat. Helyükbe Nógrád megyéből 17 családot költöztettek, akik a falu legszebb házait kapták meg. 1948. március 16-án 40 családot, 210 fővel a szovjet zónába vittek. Helyükre Zsitvabesenyőről, Keszegfalváról jöttek lakók, de hamarosan visszamentek a bányavidékre jobb megélhetést remélve. 229 A földalap tulajdonába került elkobzott állatokat felosztották a telepesek között. A helybeli őslakosság közül végső összegzésben 109 család került kitelepítésre, helyükre 154 telepes család költözött. A közel húszféle faluból jött emberek összetétele igen vegyes volt, közülük sokan vissza, vagy más (ipar)vidékre települtek. így már az 1949-es népszámlálás szerint is kevesebb a lélekszám a korábbinál, 976 fő. A keresők száma emelkedett (445 fő), melyből 134 nő volt. A mezőgazdaságból többen igyekeztek megélni, mint korábban: 693-an. 1 kh alatt 2 önálló kereső, 1-10 kh között 62, 10-25 kh között 48,25 kh fölött egy önálló keresőt írtak össze. A10 kh alatti birtokosok közül sokan napszámból tartották el magukat, e mellett a faluban még 98 mezőgazdasági munkást 109 eltartottal vettek nyilvántartásba. A korábbinál jóval kevesebben éltek ipari munkából, mindössze a lakosság 19%-a. 231 Nemcsak a foglalkozási statisztika, hanem a birtokmegoszlás is lényeges változásokat mutat. A telepesek általában a házhoz tartozó ingatlant kapták, néha máshonnan is néhányszáz ölet, valamint búzát, rozsot, kukoricát. 232 1949-ben 144en rendelkeztek gazdasággal, 90-nel kevesebben, mint 1935-ben. 235 1 kh alatti gazdaság 5 1-3 kh-as gazdaság 17 3-5 kh-as gazdaság 7 5-10 kh-as gazdaság 59 10-15 kh-as gazdaság 53 15-20 kh-as gazdaság 2 25-30 kh-as gazdaság 1 A 63 1 kh alatti gazdaságból csak öt maradt, a 1051-10 kh-as gazdaságból 83. A 10-20 hold közötti birtokok száma nőtt ugyan, de mindenképpen az alsó határ körül helyezkedett el többségük. A korábbi tizenöt 20 kh-nál nagyobb gazdaságból 466
