Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)
34 13-at feltöretett, 1 holdat a közös legelőben hagyott, hogy annyi állatot legeltethessen, amennyit csak akar. 1863-ban meghalt gr. Apponyi József, a plébánia kegyura. Az elhunyt birtokait unokaöccse Apponyi Károly kezelte, a kegyúri jogokat is ő gyakorolta. 147 6. A POLGÁRI KÖZIGAZGATÁS KIALAKULÁSA A volt földesúr az egyházközség feletti ellenőrzési jogát megtarthatta ugyan, de a politikai község feletti földesúri hatalmát elveszítette az 1848-as polgári átalakulás következtében. A község feletti felügyeletet ezután közvetlenül a járási főszolgabíró gyakorolta. A járás székhelye rövid időn belül kétszer is megváltozott. A szabadságharc bukása után Hőgyészre, majd a kiegyezést követően Gyönkre helyezték át. 148 Mindkét változás előnyös volt Szakadat számára, mivel lényegesen közelebb került a járási székhely. A járásban az abszolutizmus politikai rendjét a Hőgyészen állomásozó 11, és a kölesdi 6 csendőr biztosította. 9 Különösebb veszély a rendkívül lojális lakosság és tisztségviselői részéről nem fenyegetett. Az 1848-49-es forradalmat követő tisztogatás során egyetlen járásbeli községi jegyzőt sem kellett leváltani. Konner András szakadati tanító és jegyző is megmaradhatott állásában, mivel „mindvégig megtartotta az uralkodóház iránti hűségét." 150 A jegyzőségtől csak 1854-ben, a két tisztség különválasztása során vált meg. Utóda Kremer István lett, aki egy személyben Diósberény jegyzője is volt. 151 1859-ben vett a község egy házat a jegyző számára, és saját jegyzőt fogadott Obenau Miksa személyében évi 100 Ft fizetésért. 152 Obenau még 1872-ben is Szakadáton tevékenykedett, amikor a törvényhatósági bizottság tagjává választották. 1861-ben az önkormányzat átmeneti helyreállítása idején a községet hárman képviselték a nemesi közgyűlést helyettesítő állandó bizottmányban: Hunyady Károly plébános, Müller János bíró és Kirchner János. 153 A községi bírót a földesúr helyett 1849-től a járási főszolgabíró jelölte. Vizsolyi főszolgabíró panaszkodott, hogy jelöltjei vonakodnak elfogadni az állást, mivel nem fűződött hozzá személyes érdekük. Korábban mentesek voltak a jobbágyi szolgáltatások egy része alól, most ezt az előnyt elveszítették. Fizetést javasolt a bírók számára, hogy vonzóbbá tegyék ezt a tisztséget. 154 Annál is inkább szükség lett volna erre, mivel az abszolutizmus bürokratikus apparátusa nagyon megnövelte a helyi közigazgatás feladatait. Az elöljáróság kezelte a község pénztárát. Takarékosan gazdálkodtak, mert elegendőnek bizonyultak a község saját bevételei, nem kellett pótadót kivetni a lakosságra, amit a járás 26 községéből mindössze 3 mondhatott el magáról. 155 A bevételekről és kiadásokról a bíró évente számadást készített és azt beterjesztette a megyehatóságnak. 1850-ben Szakadat bevételei 545 forintot, kiadásai 405 Ft-ot tettek ki. 156 A község felelt az állami adók behajtásáért. 1862-63-ban a rossz gazdasági évek hatására a lakosságnak fizetései nehézségei támadtak. 1864 nyarára 701 Ft adóhátralék gyűlt össze. A hatóságok kettőzött katonai karhatalommal fenyegetőztek nem fizetés esetére. 157 Természetbeni teher volt a közmunka-kötelezettség. A község lakosságának 1861-ben pl. 201 igás és 293 gyalognapot kellett teljesíteni. A lakosság ingyen munkáját általában útépítésre, vízszabályozásra, ármentesítésre használták fel. A község, hogy mentesüljön a munkavégzés alól, inkább 288 Ftért megváltotta a munkát. 158 420
