Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

A thüringiai Bruchstedtben 75-re tehető az eddig feltárt sírok száma; éppen a kőeszközök számáról és a megoszlásról nincsenek közlések. A mellékletanyagban kaptafa alakú baltáról, nyéllyukas csontfejszéről, szilexekről, Spondylusról tudunk (KAHLKE 1959, 230-232; 1961, L, 226; HÄUSLER 1964, 62; MÜLLER-KARPE 1968,491). A sírleírások hiánya miatt a közölt antropológiai adatok sem használhatók fel elemzéseinkhez (BACH-SIMON 1972). A vonaldíszes kerámia legnagyobb türingiai temetője Sondershausenben ismert; a leletanyag fiatalabb a flomborninál (KAHLKE 1954; 1956; 1958; 1962). H. Grimm antropológiai adatai csak részben használhatók vizsgálataink során (GRIMM 1953-1954, 75-78). Az ismert adatokat a 6. kombinációs katalógusban közöljük. A 44 sír közül 37 elemezhető. A temetkezések 27,02%-a (10) melléklet nélküli, köztük 3 férfi és 3 női ismert. Kerámiát a sírok 70,37%-a (19) tartalmaz, ezek között rangsor, hierarchia annyiban mutatkozik, hogy 6 sírban volt egy-egy edény, 7-ben két edény, 2 sírban 3 edény, 2 másikból pedig 4-4 került elő. Vagyis a több edényt tartalmazó sírok száma csökken. A lapos balta, kőkés és silex csak férfisírokban volt megtalálható, illetve ismeretlen nemű csontvázaknál. Tehát egyik eszközfajta sem köthető biztonsággal egyik nemhez sem kizárólagosan. Ugyanígy az őrlőkövek is, melyek ugyanannyi férfi-, mint női sírban kerültek felszínre. A Spondylusok többsége a női sírokat jellemzi, de férfisírokban is előfordul. A mellékletek összetételével kiemelkedik a 15. férfitemetkezés, ezt követi kisebb számú melléklettel a 2., majd a 38. és 31. temetkezés. A csiszolt kőeszközös sírok között mennyiségi és összetételbeli rangsor mutatkozik, de ugyanez látható a kőkést tartalmazó temetkezések esetében is. Az eddig vizsgált temetőkkel ellentétben itt kőeszközök nem fordulnak elő Spondylussal, de Spondylus-csüngő férfitemetkezésben is előkerült (17.): ugyanebben a sírban plasztikus emberábrázolás is volt az egyik edényen! A temetőtérkép (HÖCKMANN 1982,32) szerint a sírok kisebb csoportosulásokban helyezkednek el, melyek nagyobb távolságra fekszenek egymástól, részben azonban keverednek is; vannak izoláltan fekvő sírok is. Sajnos, sok sír csak részleteiben közölt, fontos adatok hiányoznak. Megemlítendő a Kahlke-féle superpositiók kérdése: Pavúk több esetben superpositiót állapított meg a fényképek alapján akkor, amikor Kahlke kettős sírt említ; Pavúk 5 superpositiója a legnagyobb sűrűségű temetőrészen fekszik, ahol a mellékletek és a rítus alapján már nem lehetett kisebb csoportokba osztani a sírokat (PAVÚK 1972, IL, 89). Pavúk csak a kerámiatipológia alapján különít el 7 sírcsoportosulást a temetőn belül (PAVÚK 1972, IL, 90). A térkép szerint a gazdag mellékletű sírok kis területen, egymáshoz közel fekszenek, míg a majdnem teljesen melléklet nélküliek ezektől távolabb, nagyobb területen szóródnak (KAHLKE 1958,182). Kahlke ezt társadalmi különbségekkel magyarázza, amivel azonban C. Redlich nem ért egyet: szerinte a sírok helyzete nem magyarázható ily módon (REDLICH 1966,14). A vita eldöntéséhez vizsgáljuk meg adatainkat a temetőtérképre vetítve: Az 1. csoportosulást az ÉNy-i részén fekvő 1-6. sírokban látjuk, a többitől jobban elkülönülnek. Itt van az egész temető legkiemelkedőbb eszközmellékletű sírja, a 2. temetkezés, melyet az eszközkombinációk alapján tételezünk fel férfinak, 41