Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)
23 gával elmérgesedett viszonya is hozzájárult ahhoz, hogy több filiálét is elcsatoltak Szakadattól. Gruber ugyan tartott egy káplánt, de egy Diósberénybe kihelyezendő második káplán tartását a falu nem akarta vállalni. 79 A század végén Diósberény önálló plébániává alakult. Ennek érdekében a lakosság átmenetileg arra is hajlandó volt, hogy saját plébánosa mellett Grubernek is fizesse haláláig az eddigi szolgáltatásokat. 80 1788-ban elcsatolták Udvarit és Pél pusztát is a szakadáti plébániától Miszlához. Gruber ezek jövedelmeit szintén élvezhette 1802-ben bekövetkezett haláláig. Alig halt meg Gruber plébános, a falubeliek Krémer András bíró vezetésével ellepték a plébániát, és minden mozdíthatót elloptak. Feltörték a pincét, kiürítették a hordókat, elhordták a baromfit, a galambokat, még a kocsi kerekét is lelopták. Utóda, Füleky László egy kifosztott, 107 Ft-ra csappant jövedelmű plébániát örökölt. Az elveszett jövedelmek pótlására a vallásalaptól évi 192 Ft 49 xr segélyt kapott, vagyis kereken 300 Ft lett az évi bevétele. Első teendője a leromlott plébániaépület lebontása és egy új építése volt 1803-ban. Az előző épület öt szobából állt, az egyik boltíves volt, tetejét nád fedte. 1815-ben a templomot újíttatta fel. A tornyot bádoggal fedték be. Eredetileg az egész templom kiboltozását tervezte, de a magas költségek miatt nem került rá sor. így a már kiégetett téglát a hogy eszi kastély kerítésének építésénél használták fel. 81 Miként előde, Füleky is több évtizedes, egy helyben töltött papi szolgálat után Szakadáton halt meg s ott is temették el a községi temetőben. Mutschenbacher József, szekszárdi származású plébános csak rövid időt töltött a községben, két év múltán meghalt. Hunyadi Károly 1844-1874 között volt Szakadat plébánosa. Tevékenysége döntően már a következő korszakra esett. 82 Míg az egyházközségről a plébánosok által vezett krónika jóvoltából részletes ismereteink vannak, a gyér források nem teszik lehetővé a község római katolikus elemi iskolája történetének összefüggő bemutatását. Az 1731-ben alapított iskolában német nyelvű tanítás folyt a XVIII. században. 1771-ben Schmitt János 40, 1777-ben Kaizer János 70 tanulót oktatott. 83 A tanító jövedelme 1777-ben 108 Ft 35 xr-t tett ki. Megoszlása: telekjövedelem 23,50 Ft párbér 40,08 Ft stóla 33,10 Ft tanításért 11,67 Ft 84 1846-ban a tanulók száma már 112 (66 fiú, 56 lány), de még mindig egy osztályban tanultak, Konner András iskolamester vezetésével. 85 1848-ban azonban a 123 tanulót már két tanító tanította. A segédtanító Burger János volt, aki elvette Konner András leányát, Franciskát. Ekkor már működött a vasárnapi iskola is. A tanítói fizetés 1777 óta nem sokat emelkedett, 131 Ft 24 xr volt. 86 A reformkor nemzeti törekvései a magyarosítás formájában a távoli német faluba is eljutottak. 1831-ben a megyei közgyűlés határozatot hozott a magyar nyelv és ruházat terjesztéséről. Ennek érdekében elrendelte, hogy a megyében az oktatás nyelve a magyar legyen, az iskolások vessék le a német ruházatot, a rövid nadrágot és a gyapjúharisnyát. A végrehajtást a simontornyai járásban a szomszédos Gyönk földesurára, Magyari Kossá Sámuelre bízták. 87 A határozat eredményéről rendszeresen beszámoltak a megyei közgyűlésen. 1833-ban a simontornyai főbíró szerint a járásbeli gyerekek mind tanultak magyarul és magyar ruhában is 409
