Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

15 kevert búzát), a tavasziba zabot és kukoricát vetettek. Az átlagos terméshozam még az 1820-as években is meglehetősen alacsony volt: a kilenced, a tized, valamint a vetőmag levonása után kétszeresből a vetőmag kétszeresét, rozsból 2 1/4szeresét, kukoricából 2 3/4-szeresét, zabból 2 1/4-szeresét takaríthatták be. A fenti adatok a községi elöljárók bevallásán alapulnak, tehát minden bizonnyal alacsonyabbak a valóságosnál, hiszen a parasztok nemcsak évente többször szántották, boronálták földjeiket, de trágyázták is. A szántást ugar és tavaszi vetés után 4 ökörrel, egyébként 2 ökörrel végezték. Figyelemre méltó, hogy a tavaszi nyomásba kizárólag takarmánynövényeket vetettek. Ez nyilván összefüggött a rétek és legelők nagyságával és minőségével. A rétek összmennyisége 174 kaszás volt. (Egy kaszás=800 négyszögöl.) A legelők a magas domboldalakon feküdtek és terméketlenek voltak.

49 A XVIII. század közepén ígéretes fejlődésnek indult állatállomány növekedése a század végén megtorpant, sőt visszaesés következett be. A csökkenő adatok adóalap-eltitkolással is magyarázhatóak. Állat 1759 1771 1828 1848 ló 99 124 104 113 ökör 80 54 68 149 egyéb marha 71 168 102 176 sertés 107 102 75 113 juh, kecske 222 258 102 75

50 Az ökrök száma alig haladta meg a telkes jobbágyokét, ebből következik, hogy számos parasztnak nem volt a szántáshoz ökre. A helyzet 1848-ra ugrásszerűen javult. A lovak magas száma kiterjedt fuvarozásra enged következtetni. Átmenetileg visszaesett a sertés-, tartósan a juhtenyésztés. A marhaállomány - követve az ökrök számának alakulását, átmeneti csökkenés után erősen emelkedett. A tejhozam igen alacsony volt. 1828-ban a 70 tehén fél éven keresztül átlagban napi 1 icce tejet adott. (1 icce=0,8 liter.) Összegezve: az igásállatok száma elégséges volt a szántóterület megműveléséhez, de az ökrök száma nagy ingadozást mutat. Az állattartás a XVIII-XIX. század fordulóján erősen visszaesett, s ez arra enged következtetni, hogy a mezőgazdasági tevékenység súlypontja ebben az időszakban máshova helyeződött át. A szőlőterület nagysága 80 kapásról 138 kapásra növekedett. (1 kapás =200 négyszögöl.) Egy kapás szőlő átlagosan 21/4-ed cseber bort termett. (1 cseber=42,3 liter). A szőlőt kapálták, gyomlálták, kötözték, trágyázták. A szakadátiak nemcsak saját határukban, hanem a szomszédos községekben is rendelkeztek szőlővel. Ez gyakori nézeteltérésekre vezetett a helyi lakossággal. Egy Szakadat és Gyönk közötti határvillongás során kivágtak 4 dió-, 23 szilva-, 11 körte-, 66 őszibarack-, 1 cseresznye- és 48 meggyfát. A szőlőkben lévő pincék, présházak gyakran voltak gyújtogatás, betörés célpontjai. A terméshozamokra a kádak és hordók befogadóképességéből is következtetni lehet. Egy zsellér, Vertheson András présházában egy 13 akós kád és összesen 19 akónyi hordó állt. A harmadik nyomásban, az ugarban dohánytermesztéssel foglalkoztak.

51 Termesztését már tíz évvel a betelepülés után, 1733-ban elkezdték. 1788-ban a 26 401