Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

kezest, az anyag még közöletlen (ONDRUS 1972; WILLMS 1985) (3. kombinációs leletkatalógus). A település közepén 5 olyan gyermektemetkezésre bukkantak, melyek cölöplyukak alján feküdtek. A köztük lévő távolságok (43 m-ig) azt jelzik, hogy nem újabb temetőről, hanem teleptemetkezésekről, esetleg építési áldozatokról lehet szó (ONDRUS 1972, 36). Alsó-Ausztria legfontosabb vonaldíszes sírjait Kleinhadersdorfban tárták fel, de a 19 temetkezés többsége bolygatott volt. Az antropológiai analízis adatairól azt sem tudjuk, mely sírokra vonatkoznak (LEBZELTER-ZIMMERMANN 1936) (4. temetőtérkép; 4. kombinációs leletkatalógus). Csupán a mellékletek kombinációi alapján tételezhető fel egy olyan kiscsaládi temetkezési csoport, melyben az la. férfisír a nőinek tartott le. temetkezéssel lehet összefüggésben. Felső-Ausztriában Rutzingból ismert a kottafejes kerámia népének temetője, sírcsoportja, melyet teljes mértékben feltártak (5. temetőtérkép, 5. komb. leletkat.). A 24 megmaradt csontvázas sír egy 24x15 m-es területen helyezkedik el (KLOIBER-KNEIDINGER 1969, 24). 14 csontváz antropológiai adatai ismertek, ha csak részleteiben is, de vizsgálható a nemek és mellékletek összefüggése. A 22 elemezhető sír 36,36%-a (8) melléklet nélküli: 3 férfi és 3 gyermek van köztük, elszórtan fekszenek a sírcsoportban. A sírok 40,90%-ában (9) került elő kerámia, az edénymellékelés szokásában nem látunk nemekhez kötődő szabályszerűséget. Mint ahogy Nyitrán is, itt is a kőeszközökkel kiemelkedő férfi temetkezések tartalmazták a legértékesebbnek tartható ékszerviseleti leleteket. A mellékletek női sírokban való előfordulása nem vizsgálható, mert csak 2 esetben ismert női váz. Az egész sírcsoport eszközökben és ékszerekben leggazdagabb sírja a D-i szélen fekvő 13. aduitus férfié, aki mellékletei alapján feltétlenül közössége (egyik) vezetője lehetett. Közelében találjuk a szintén kiemelkedő 11. férfisírt, mely azonban már nem olyan mértékben tűnik ki, mint a 13. temetkezés. J. Pavúk a temetőtérkép alapján határozott meg 4 kisebb csoportosulást, ezeken belül a csontvázak iránya nagyjából azonos. Az 1. csoportosulásban van az említett két gazdag eszközmellékletű férfisír, és egy gazdag mellékletű fiatal egyén temetkezése. A 12. melléklet nélküli csontváz neme sem ismert. Ebben a csoportosulásban is mutatkozik hierarchia, rangsor az eltemetett férfiak között. A 2. sírcsoportosulásban (14, 15,16,17, 30) nem került felszínre eszközmelléklet, de 2 edény volt a 15. férfinél, egy pedig a 17. nőnél; a 16. gyermek temetkezése Spondylus-karkötővel és Dentalium-nyaklánccal tűnik ki a többi közül. Ebben a csoportosulásban csak a kerámia és a közel azonos életkorok alapján tehető fel valamilyen összefüggés a 15. férfi és a 17. nő, illetve a 16. csecsemő között. A 3. csoportosulásban (6, 7, 8, 9, 10, 24) egy férfi (8. sír) és egy nő (9. sír) sírja figyelhető meg esetleges gyermekével (24. sír), eszközeivel a férfi és a 7. gyermek tűnik ki. Rangsor itt a gyermekek között mutatkozik meg: élén a 7. gyermek van, ezt követi a 24., majd a 6. gyermektemetkezés. Ezek közel egykorúak, akárcsak a rangsor végén álló 10. gyermek is. A rutzingi vonaldíszes temetőben is feltételezhetjük a hierarchiát, rangsor a férfiak között; hasonló létezhetett az idősebb gyermekek között is. 40