Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

6 meg minden ígéretét. A varsádiak például már 1725-ben vissza akartak térni hazájukba, mert az uradalom a község területéből kiszakított egy nagy részt, és azt a szakadáti, kalaznói, tormási új telepeseknek adta, s így megfosztotta Varsádot a rétektől.

10 A Szakadátot benépesítő telepesekről mindössze két forrásból szerezhetünk gyér információkat. Winkler Mihály plébános egy emberöltővel később készített feljegyzéseiből, illetve a vármegye adóösszeírásaiból. Winkler szerint kevés vagyont hoztak magukkal, mert hosszú időn át nagy szegénységben éltek, kőműves melletti munkával keresték kenyerüket Hőgyészen az uradalomnál, Ozorán, sőt Szigetváron is.

11 Winkler állítását alátámasztják az összeírások is. A község először 1725-ben szerepel a domesticában, de mivel az 1723. évi 103 te. értelmében 6 évi mentességet élveztek az állami adó alól, és a vármegye is általában 1-3 évre felmentette az adózás alól az újonnan betelepülteket, csupán nevüket sorolják fel. A telepesek Winkler által is említett két hullámán -1723, ill. 1724 pünkösd - kívül volt még egy harmadik is, amely 1724 októberében érkezett. így 1725-ben már 39 családot sorol fel az összeírás.

12 2. KONSZOLIDÁCIÓ A gyorsan duzzadó lakosságnak súlyos nehézségekkel kellett szembenézni, pedig az anyakönyvek szerint a betelepülők között 60-65 éves emberek is voltak. Erdő, bozót irtásával alakítottak ki szántót, amely azonban az elvetett magnak csupán a kétszeresét termetté. A szántó mély völgyben feküdt, ki volt téve a heves záporoknak. Dohány-, kender-, lenföldjük nem volt, kukorica számára a dombtetőn irtottak egy kis területet, de termése saját szükségletükre sem volt elegendő. A rét kicsi, sasos, a széna kevés volt állataik számára. Az állatokat nyáron az erdőben legeltették. A lakosság megpróbálkozott az elhagyott szőlők művelésbe fogásával, amelyre a földesúrtól 6 évi mentességet kaptak, de 1728-ig még nem volt termésük. Tűzi- és épületfával rendelkeztek, amelyet az uradalom ingyen bocsátott rendelkezésükre. A makktermő erdőt az uradalom használta, mivel még sertéseik sem voltak. Malma, kereskedése a falunak nem volt. A kocsmáitatás jogát a község félévig gyakorolta, s ebből évente 10 Ft jövedelme származott. Egyes családok 1728-ban, tehát a negyedik évben mindössze 0,5 hold szántóterülettel, ugyanannyi réttel, 0,5-1,5 kapás szőlővel rendelkeztek.

13 A rendkívül kicsi megművelt terület, a nagyon alacsony terméshozamok nem biztosíthatták a lakosság megélhetését. Egyik kiút a Winkler által említett napszámosmunka, a másik a tömeges elvándorlás volt. A családok számának alakulása a tárgyalt korszakban: 1725. 39 család 1728. 24 család 1731. 13 család 1732. 17 család 1735. 19 család 1737. 17 család 1741. 32 család 1748. 33 család 392