Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

5,6, 7,11) és Plateiában (GALLIS 1975,258) felszínre került leletek szerint ismerték a hamvasztásos rítust is úgy a kora, mint a görögországi középső neolitikumban is. Sírmellékletekre csak szórványos adatok vannak DK-Európából, étel mellékelésére állatcsontok utalhatnak. Kerámia Lernában (CASKEY 1954; 1956, 143; HOURMOUZIADIS 1973,210) került elő, ahol női csontváznál feküdt két edény, egy csecsemőnél pedig kis edényke. Nea Nikomedeiában a csontváz állkapcsai között levő kavics talán mellékletként került a sírba valamilyen túlvilági elképzeléssel kapcsolatban (RODDEN 1961,286. Pl. XLII; 1964,607). Eszköz- és ékszerleletek sírból Karanovóban ismertek (GEORGIEV 1961, 65; BOEV 1972, 45), amennyiben a kérdéses temetkezés valóban a koraneolitikum lelete (TROGMAYER 1969, IL, 9). A Kárpát-medencei koraneolitikus sírok száma 70 körüli. A csontvázak többsége itt is egyes sírokban, gyakran ún. hulladékgödrökben vagy azok szélén található, településeken belül. Arra azonban nincsenek adatok, hogy a település éppen lakott, vagy már elhagyott területén temetkeztek-e. Az egyazon lelőhelyen belül felszínre került több csontváz mélysége között nincs lényegesebb szintkülönbség; a kevés adat alapján is valószínűnek tartható, hogy egy-két generáció tagjai ismerhették elődeik, hozzátartozóik temetkezési helyét. A Kárpát-medencei koraneolitikus csontvázak iránya 30 esetben ismert: a K-NY-i irány, vagy ennek eltérése, mellékiránya a vizsgált temetkezések 70,00%ára (21) jellemző. Az ismert esetekben (36) a csontvázak 61,11%-a (22) bal oldalán zsugorított, 33,33%-a (12) jobb oldalán, a többi esetben (2) háton fekszenek. Míg DK-Európából túl kevés az adat ahhoz, hogy az orientációval kapcsolatban általánosítani lehessen, addig a Kárpát-medencében már - látszólag - kialakulhatott egy főirány. Azokon a lelőhelyeken, ahol több sír is előfordult, többnyire hasonlóság mutatkozik a csontvázak irányában és oldalfekvésében is! Kevés antropológiai adattal rendelkezünk ahhoz, hogy lényegesebb következtetésekre jussunk a csontvázak neme, életkora, illetve iránya között. Annyi azonban valószínűnek látszik, hogy a csontvázak helyzete ebben az időszakban (a Starcevo-, Körös-, Cric-kultúrákban) független a nemtől és életkortól. Feltehető, hogy a halottak iránya nem kultúránként volt „előírt", „meghatározott", hanem inkább lelőhelyenként. így pl. Tecicben mindkét csontváz azonos irányban és helyzetben feküdt (GALOVIC 1964, 5), Donja Branjevinában (KARMANSKI1968; 1975; TROGMAYER 1969, II., 12.), Szolnok-Szandán (KALICZRACZKY 1978, 274; RACZKY 1982, 18; 1982-83, 5), Szarvas-Szappanoson (MAKKAY1977, II., 126), vagyis ott, ahol több sír volt együtt, az irány és a fektetés megegyezik vagy hasonló a több csontváz esetében. A sírmellékletekre vonatkozó adatok többsége bizonytalan a Kárpátmedencében, többnyire nem dönthető el, hogy a kérdéses lelet mellékletként, vagy hulladékként került-e a gödörbe. Edényleletet 7 sírban találtak: Kolozsváron (VLASSA 1972, 191-192; COM$A 1974, 115), Tecicben (GALOVIC 1964^ 4; 1968; TROGMAYER 1969, IL, 11), Kozlukon (JOVANOVIC 1967; GARASANIN 1979, 122), Deszk-Olajkúton (TROGMAYER 1969, IL, 7), Szakmar-Kisülésen (BOGNÁR-KUTZIÁN 1977, 16-17). Kőbaltáról, illetve ennek töredékéről Kozluk sírjaiból tudunk (JOVANOVIC 1967). Bácsitorokon (Gura Baciului) 36