Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

Az ország távolabbi vidékeiről vett adatoknál sokkal fontosabbak és mérvadóbbak a közeli Tolna megye munkabérei. 1699 júliusában az aratók napszáma 15, illetve 20 dénár (ellátással vagy nélküle), a kaszálóké 20 és 30, a szénagyűjtő férfiaké 15 és 25, nőké 12 és 20 dénár.

111 A szőlőmunkások napszámát úgy limitálták 1701-ben, hogy kapálásnál és metszésnél étkezéssel 15 dénárt kaptak, különben 6 garast, azaz 30 dénárt.

112 Külön szerencse, hogy az 1700-ban záródó bogyiszlói lelet értékét éppen a szomszédos Tolna megye adataival hasonlíthatjuk össze, mert ezek az alig néhány kilométerre fekvő Bogyiszlóra is érvényeseknek vehetők. S miután éppen 1699ből, 1700-ból és 1701-ből ismerjük néhány alapvető élelmiszer árát, alkalmunk van az összehasonlításra. 1699-ben a marhahús fontja (0,5 kg) 4, a sertéshúsé 5 dénár volt. A bogyiszlói summáért tehát 3023 font marhahúst, illetve 2418 font disznóhúst vehettek volna. Egy arató - a jobb keresetet, tehát a 80 dénárt alapul véve - 604 napot dolgozott ennyiért, a szőlőmunkás pedig (15 dénár napszám mellett) 806 napot. Általában tehát 2-3 év tiszta keresetével egyenlő a bogyiszlói 12 092 dénár, ami szépen összevág a felvidéki adatokkal. 354