Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

gödre, mely jóval mélyebbre hatolt a talajba, tehát megtalálta volna a lelet földben lévő darabjait). A feltárás során bebizonyosodott, hogy a pénzt valóban agyagedényben helyezték a földbe oly módon, hogy a megásott kis gödörbe beleállították az érmékkel teli fazekat, majd a gödör és edény közti, egy-kétujjnyi szélességű hézagot homokkal szórták tele, hogy az edény szilárdan álljon. A világos színű jói iszapolt edénynek csak alsó harmada maradt az eredeti helyén, a többit az eke elvitte, összetörte és szétszórta. A meglévő rész is erősen töredezett, repedt, mert a nehézeke alaposan megnyomta. Külső oldala párhuzamos vonalakkal sűrűn díszített, helyenként erősen kormos a használattól. A lelet közvetlen közelében (mintegy 1,5 m-es sugarú körön belül) egy óntányér töredékeit gyűjtötték össze. Nyilván ezzel fedték le az edény száját. A műszeres feltárás során 143 db érmet találtak és szállítottak a múzeumba. Azonnali terepbejárással megpróbálták a feltételezett települést is megtalálni. Az egykori Duna-ág két oldalán, mintegy 2 holdnyi területről Árpád-kori kerámiát (közte feltűnően sok cserépbogrács-töredéket) gyűjtöttek, valamint tálka alakú, III. Béla által kibocsátott bronzpénzt. A helybeliek elmondták, hogy a lelet közelében állott az ún. Erenyei-híd, de ez elöregedett; a dűlőket összeszántották, majd a hidat is elbontották.

1 A terep jobb megismerése céljából 1983. október 14-én Gaál Attila társaságában kimentünk a helyszínre. Az egykori turkálás gödreit természetesen elszántották már, de a lelet az Erenyei-hídtól ÉK-re, mintegy 100-150 méterre került elő. Tőle K-re egy 60-80 m széles folyammeder ágya látszik, mely éppen itt kanyarodik meg félkörívben, és megy a tőle D-re fekvő Sió-csatornába, tehát a hajdani Dunába. A lelet ennek a hajlatnak az ÉNY-i partján volt, a legmagasabb ponton. A hosszan elnyúló dombháton 200-300 m hosszan és 120-160 m szélesen Árpád-kori település nyomai (cserepek) látszanak. A leletmentés óta az Erenyeihídnak nyoma is elenyészett, a holtmeder partján álló fűzfákat kitermelték, és magát a medret is felszántották. Csak a lelőhelytől ÉK-re, a jelenlegi dűlőúttól K-re fekvő legmélyebb mederszakasz maradt meg, s itt a fűzfák is a helyükön vannak még, de már nagyon öregek, betegek.

2 Összesen tehát 312 db érem került elő.

3 Bizonyosra vehetjük, hogy az éjszakai turkálók is találtak néhányat. Megítélésünk szerint a lelet 80-90%-a lehet a kezünkben. Az együttes numizmatikai leírását az alábbiakban adjuk:

4 MAGYARORSZÁG 1. III. Ferdinánd (1637-1657) tallér 1654 K-B H 1242. 2. I. Lipót (1657-1705) tallér 1692 K-B H 1373. 3. I. Lipót (1657-1705) tallér 1695 K-B H 1374. 4. I. Lipót(1657-1705) tallér 1698 K-B H 1374. 5. I. Lipót (1657-1705) 1/2 tallér 1695 K-B H 1402. 6. I. Lipót (1657-1705) 1/2 tallér 1700 K-B H 1403. 7. I. Lipót (1657-1705) XV kr 1662 K-B H 1423. 8. I. Lipót (1657-1705) XV kr 1663 K-B H 1423. 9. I. Lipót (1657-1705) XV kr 16-65 K-B H 1423. 10. I. Lipót (1657-1705) XV kr 16-67 K-B H 1423. 11. I. Lipót (1657-1705) XV kr 16-74 K-B H 1423. CNA CNA CNA CNA CNA CNA CNA CNA CNA (Háti. CNA (Háti. 77/9 86/7 98/6 86/8 104/8 15/11 17/11 21/11 25/11 1425.) 39/11 2 db 1425.) 1 db 1 db 2 db 1 db 1 db ldb 1 db 1 db 2 db 1 db 340