Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

hatalomra, tekintélyre: mindezek elérésében legfőbb szerepe a szellemi és fizikai képességeknek lehetett. Kisebb számban vannak olyan férfiak, akik szintén részt vehettek ezekben a tevékenységekben, de kisebb szerepben. A vezető, irányító szerepű családfők természetesen maguk is részesei voltak az általuk irányított munkának. Míg a férfiak körében az ilyen „irányító" szerepuek aránya a legmagasabb, addig a nőknél a „mindennapi", számunkra talán „közönségesebbnek" tűnő munkát végzők aránya a legnagyobb. Ebben a jelenségben feltehetően a munkamegosztás valamilyen formája jelentkezhet. A gazdag ékszermellékletű temetkezések előfordulásából a nők minden életkor-kategóriájában, különösen az inf. II. leánygyermekeknél és leánycsecsemőknél, arra gondolhatunk, hogy az a szerep és jelentőség, mely ezekben az ékszerleletekben tükröződik, öröklő lehetett; máskülönben hogyan juthattak volna hozzájuk a leánycsecsemők- és -gyermekek, akik személyes képességeik révén még nem érhettek el semmit! Az ékszerekben gazdag sírok az említett leánygyermekeken kívül a produktív korú nők körében fordulnak elő gyakrabban. Ha ezt összefüggésbe hozzuk a gazdag ékszerleletek meglétével a leánygyermekeknél-, csecsemőknél, akkor a matrilineáris leszármazás tűnik szembe; ugyanezt eredményezték Lengyel Imre szerogenetikai vizsgálatai is. Ugyancsak a matrilineáris leszármazással hozhatjuk kapcsolatba a különleges helyzetű leánygyermekek temetkezéseit is. A régészeti és biokémiai elemzések eredményeképpen a csoportosulásokat családi egységeknek tartjuk, melyek néhány generációt foglalnak magukba (ezek száma csoportosulásonként változó), és melyekben az irányító szerepet az arra alkalmas férfiak, a „családfők" tölthették be; ugyanakkor azonban a feltételezett matrilineáris leszármazás miatt egyes nők státusa, tekintélye is kiemelkedő lehetett. A részletes elemzésekre a sírkerámia tipológiai és kronológiai vizsgálatai után térhetünk rá! 31