Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

ásatás során mindössze néhány római kori és 1 db őskori edénytöredék került felszínre. Ezek a töredékek a földvár közelében levő lelőhelyekről származhatnak; semmiképpen nem utalnak az erődítés korára. Típusa alapján ez a vár is a XIIXIII. században épülhetett. Ozora-Kálvaria az Európa-szerte elterjedt kisméretű erődítések sorába tartozik. Az eddigi régészeti megfigyelések szerint Magyarországon a XII. század második felében - XIII. században terjedt el ez a vártípus. Fő jellemzői: kis alapterület (néhány száz m

2

). A települést övező árok, esetleg annak külső oldalán sánc; ritkább esetben a domb-, illetve hegygerinc átvágása. Az erődített területen fa-, kő- vagy téglaépület állt, melyet több esetben palánk övezett. E földvárak a dombvidéken és a sík, vizenyős területeken egyaránt megtalálhatók. Építtetőik a nemesség soraiból kerültek ki, akik egyrészt családjuk, vagyonuk biztonságát óvták így, másrészt - bizonyos esetekben - e várak egyúttal birtokuk központjául is szolgáltak.

69 Azokban az esetekben, amikor e várakban a lakottságnak nincs nyoma, feltételezhető, hogy a vár gazdája a faluban lakott, s védett helyre csak veszély esetén akart menekülni. Ha erre nem került sor, mint esetünkben is, az erődített területen lakottságnak semmi nyomát nem találjuk. (Miklós Zsuzsa) 7. Ozora birtokosai a 14. szazadban A Kálvária-dombon levő földvár alatt húzódó faluról Árpád-kori adat mind ez ideig nem ismert. Birtokosairól az tudható, hogy Filippo Scolari feleségének, Borbálának ősei, a faluról Ozorainak nevezett család tagjai voltak. A fennmaradt forrásokban elsőként említett Ozorai Ambrus még valószínűleg a XIII. században élt. Özvegye és két fia: Sándor tamási várnagy és András 1315-ben szerepel.

70 Sándor 1329 előtt fiúörökösök nélkül halt meg, a család ezért öccse, András utódaiban folytatódott.

71 Ennek fia, Miklós királyi szolgálatba állt, s Károly Róbert király hü embereként többször részesült birtokadományban. Miklós a „mester" (egregius) címet viselte, ami vagyonos középnemesi voltát jelképezte.

72 A család negyedik nemzedékébe tartozó Miklós fia II. András a 14. század második felében élt. Az ő lánya volt a Zsigmond király által 1398. június 10-én kiadott oklevéllel fiúsított, tehát családja birtokait teljes joggal öröklő Borbála, ekkor már Filippo Scolari jegyese.

73 Ozorai II. Andrásnak volt egy ugyancsak Borbála nevű húga, Derecskéi Lukács fia Lőrinc felesége. Leszármazottaik később több alkalommal álltak birtokperben Ozora birtokosaival.

74 Az Ozorai Miklós mester Borbála leányát nőül vevő Derecskéi Lőrinc abból a Derecske, Döröcske nemzetségből származott, amelybe az 1264 és 1277 között szereplő Salamon fia Simon comes alországbíró, Simontornya várának építtetője is tartozott. Simon leánya, Nethasia 1334-ben azt vallotta, hogy Ozorai András fia Miklós mester neki rokona. Ennek és a két család egymás melletti, bizonyos fokig összefonódó birtokviszonyai alapján elképzelhető, hogy az Ozoraiak a Döröcske nemzetségből származtak.

75 Ozorai Sándor tamási várnagy birtokait Károly Róbert király 1329. évi, azokban leányait megerősítő oklevele sorolja fel. Ozorán kívül Szentmárton, Boldon, Kemethely és Tengőid részei.

76 Közülük Tengöldöt 1315-ben kapta.

77 Egy 1325282