Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

bronzveret a faépületben került elő. A három, felvarrásra szolgáló lyuk és a függesztő fül szerint ruhadísz lehetett. (85.1.443. - 28. kép 4.) Ilyen veretek a XV.-XVT. századi sírokból ismertek.

55 A faépületből előkerült D alakú vascsat általánosan elterjedt forma. A kísérő leletek alapján ez is XV.-XVI. századi.

56 (85.1.479. - 25. kép 4.) Három sarokvas került elő a várból (85.1.33., 365., 447. - 26. kép 6.; 28. kép 6., 7.) Alakjuk ovális, a felerősítést 3 vastüske szolgálta. Magasságuk a végeken 0,7-1,1 cm, a szárak végénél 1,5-2,3 cm. Az eddigi leletek alapján ezek a sarokvasak a XVI. század elejére keltezhetők.

57 Hasonló típusú darabok kerültek elő pl. a füleki várban is.

58 Fegyverek A gótikus vértezetet egy, a ciszternából, 790-880 cm mélyről felszínre került térdvért képviseli.

59 (85.1.714. - 30. kép 2.) Ötféle nyílhegy látott napvilágot a vár területén. Közülük 2 db a XIII.-XIV. századra tehető. A köpüs végű, rombusz átmetszetű heggyel ellátott, 22 g súlyú nyílhegy könnyű számszeríj nyílhegy lehetett. A vár É-i végén, a 3. szelvény falából került elő. (85.1.515. 29. kép 5.) Hasonló méretű és kiképzésű nyílhegyek Kelet-Európában, Oroszország területén a XIII.-XTV. században voltak használatban.

60 A megynyúlt, rombusz átmetszetű heggyel ellátott, nyéltüskés nyílhegy a ciszternából, 11-12 m mélyről került felszínre, XIII.-XIV. századi kerámiával együtt. (85.1.731. - 29. kép 4.) íjhoz - feltehetően vadászatnál - használhatták a lapos, fűzfalevél alakú, nyéltüskés hegyet. (85.1.699. - 29. kép 3.) A 85.1.705. számú hegy igen ritkán előforduló forma: köpüs végű, rövid, háromszög alapú gúla alakú heggyel. (29. kép 6.) Egyetlen - általam ismert - példányát Medvegyev - a vele együtt feltárt tegez csontlemezek díszítése alapján - a XIV. századra keltezi.

61 Utóbbi két nyílhegy a ciszternából került elő 790-880 cm közötti mélységből. Ezt a réteget az I. Ulászló-pénzek a XV. század közepe tájára keltezik. Nagy mennyiségű köpüs, rombusz átmetszetű számszeríj nyílhegy hevert a ciszternában, 400-690 cm közötti mélységben. Valamennyi igen rossz állapotú, égett, vastagon rozsdával borított. Hosszuk 5-8 cm, alakjuk zömök. Páncéltörő nyílhegyek lehettek. A kísérő kerámialeletek alapján a XV. század második feléből származhatnak. (85.1.562. - 29. kép 8-16.) Ugyanez a típus előfordult 720-790 cm-es mélységben is, (85.1.649.) egy példányban. (29. kép 7.) Az egyetlen sarkantyú a ciszternából származik 790-880 cm mélységből. Szára erősen meghajlik, a felkötőfülecs az egyik oldalon megmaradt. Erősen megnyúlt nyakáról a taraj hiányzik. (85.1.700. - 30. kép 1.) A kísérő leletek (I. Ulászló pénze is) és az irodalom alapján a XV. századra tehető.

62 Ugyanebben a mélységben feküdt egy hiányos lópatkó: az erősen korrodált patkón halványan látszik a szögcsatorna, a sarok téglalap alakú, erősen kiemelkedő. (85.1.701.-31. kép 2.) Ez a típus Magyarországon a XIV. századtól kimutatható. Hasonló példány ismert Sarvalyról a 10. házból.

63 Ezek és a réteget keltező I. Ulászló-pénz alapján a XV. század közepe tájára keltezhető. Szekérvasalás A 2. szelvény területén, a faszerkezetű házból került elő két tárgy, amelyek nagy valószínűséggel szekéralkatrészek lehettek. Az ovális vaspánt (85.1.449.) feltehetően csatlópánt volt.

64 (31. kép 3.) A másik erősen sérült, deformálódott. Eredetileg a vas nyakhoz hosszúkás, kissé ívelt lemez csatlakozott, két lyukkal, amelyek a fához való felerősítést szolgálták. (85.1.444. - 31. kép 1.) Feltehetően hámfavasalás lehetett.

65 A lelőkörülmények alapján mindkét tárgy a XV. század második felére, XVI. század elejére keltezhető. Kövek Két építészeti tagozat került felszínre, mindkettő a ciszterna területéről. A 85.1.545. számú töredék mészmárgából

66 készült. Finoman megfaragott; előlapján stilizált virágmotívum látható. Két széle kissé kormos. Feltehetően nyíláskeret volt, talán ajtó vagy 215