Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

Fedők A fazekak ill. fazéktöredékek mennyiségéhez viszonyítva kevés a hozzájuk tartozó fedőtöredék. Színük vörös, szürke, szürkésbarna, szürkéssárga. Egy fogótöredék, a többi pedig perem- és oldalrészlet. Amennyire a kis darabokról megállapítható testük kúpos volt. Alakjuk, peremkiképzésük alapján a XV. századból származhatnak.

2 Korsó Nagyszámú - elsősorban sárgásvörös, vörös, mázatlan - korsótöredék látott napvilágot. Anyaguk jól iszapolt. Szűk szájukat egy vagy két vízszintes borda tagolja. Egy orsós szájtöredék széle befelé ferdén levágott, kívül sűrű, vízszintes bekarcolások díszítik. Egy darabon megmaradt a kiöntőcsücsök is. Lapított hurkafülüket hosszanti hornyolás vagy bekarcolás; vállukat sűrűn, vízszintesen bekarcolt vonalak díszítik. Két töredéket kívül sárga engobbal vontak be, ezenkívül vízszintesen körbefutó vonalakkal látták el őket. Vörös festés csak néhány válltöredéken figyelhető meg. (11. kép 8-9). Ez a korsótípus gyakori a budai anyagban, és előfordul az ország más területén is, általában a XV. század 2. felére, XVI. századra keltezve.

33 Néhány hasonló formájú, díszítésű korsó szürke, redukált égetésű. Kancsó Széles szájú kancsótöredék csak néhány került elő, valamennyi a ciszternából, 630-720 cm mélységben. Színük sárgásvörös, ill. vörös, jól iszapoltak, peremük egy vagy több vízszintes bordával tagolt. (10. kép 8.) A darabok kis mérete miatt az edények alakjára nem lehet következtetni. $ sárga, sárgásvörös kancsók Budán az egész XV. század folyamán, de főleg a század második felében megtalálhatók.

34 Pohár Viszonylag nagyszámú és változatos kiképzésű pohártöredék látott napvilágot. Nagy részük fehér, finoman iszapolt, vékony falú. Korongról leemelt és levágott példányok egyaránt előfordulnak. Talpuk többnyire hangsúlyozott, néha karimás szélű. A talp felett erősen összeszűkülnek. Testük innen egyenletesen szélesedik. A váll nem hangsúlyozott. Nyakuk rövid. Peremük enyhén kihajló, lekerekített szélű, ajakosan kiképzett vagy kissé magvastagodó. Díszítésük: általában a vállon vagy hason körbefutó, sekélyen bekarcolt többsoros, vízszintes vonalköteg. Egy példány a legnagyobb szélességet a hasnál éri el. Innen keskeny borda után magas, tagolatlan, hengeres perem következik. E pohártöredékek zöme a ciszternából származik, 630-790 cm-es mélységből. (13. kép) Néhány - kevésbé igényes kivitelű sárgás, vöröses ill. barna, apró kaviccsal soványított anyagú pohártöredék is előkerült. Ezeknek pereme általában enyhén kihajló, lekerekített, kissé megvastagodó szélű. Testüket sekély hornyolás ül. bekarcolás díszíti. Ez az edénytípus a XV. században terjedt el. Budán a fehér poharak főleg a század első felében gyakoriak. A hengeres peremű Holl Imre feltételezése szerint valószínűleg a század második felében terjedt el.

35 Ilyen fehér poharakat eddig csak Budáról és közvetlen környékéről közöltek, így a nyéki példányokat is feltehetően a budai fazekasok készítették. Budai eredetűnek tartja az ásató az Ozorán felszínre került, az egyik nyéki darabbal szinte teljesen megegyező (85.1.630.) poharat is.

36 A vöröses, sárgás ill. barna töredékek esetleg környékbeli készítmények lehetnek. Tányér Két - igen ritka - asztali edénytípus töredéke is felbukkant. Mindkettő igen finoman iszapolt, sárgásrózsaszín, keményre égetett, korongról levágott. Talpuk hangsúlyozott, karimás, felette - a korongolásból adódó - 2-3 körbefutó lépcsőzés látható. (85.1.729, 763. 10. kép 1.) A ciszternából kerültek elő, az egyik 920 cm-es mélységből, a másik a kidobott földből, nagyjából azonos mélységből. A közölt leletanyagban ilyen tányért nem találtam. Holl Imre szóbeli közlése szerint hasonló tányérokat Visegrádon, a palota ásatásakor találtak, 1949-ben. 211