Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

A 2-4. rész D felől csatlakozik az 1. részhez. Egymástól és a domb folytatásától bevágás választja el őket. Alapterületük különböző: 16, 60 ill. 90 m hosszúak. (5. kép) A 4. rész D-i lehatárolása nagyon elmosódott, bizonytalan, ezért a felmérésen itt nem alkalmaztunk külön jelölést. Terepbejáráskor az 1. rész felszínén több kincskereső gödröt, valamint téglaés habarcstörmeléket, középkori cserepeket, állatcsontokat figyeltünk meg. A 2-4. rész felszíne bolygatatlan, magas fű borítja. Itt a felszínen leletek nem gyűjthetők. Az 1981-1984. évi ásatások során elsősorban a vár 1. részét vizsgáltuk. Ezenkívül l-l kutatóárkot húztunk a 2. és 3. részben, és átvágtuk a 3-4. rész közötti árkot is. Az ásatások során a kúpnak kb. 25%-át, az elővárnak 8%-át tártuk fel. Az 1. részben az árokból kiemelkedő kúpot a nagyméretű kincskereső gödrökkel, az elővárat pedig a II. világháború idején ásott ágyúfészkekkel erősen megbolygatták. Bronzkori leletek a vár 1. és 3. részében, középkoriak csak az 1. részen láttak napvilágot. Legalaposabban a kis kúpot kutattuk. A kutatóárkokkal, kisebb szelvényekkel végzett feltárás alapján az alábbiakat állapíthatjuk meg: A 16x22 m alapterületű, a sáncárokból 8 m magasan kiemelkedő, igen meredek oldalú kúpot az erődítés készítése folyamán mesterségesen megmagasították. Az eredeti felszínre utal a DK-i részen, a jelenlegi tetőtől 2 m-rel lejjebb előkerült bronzkori gödör, és a vár 2. része, ahol a kutatóárok metszete az eredeti talajrétegződést mutatta. Ezek szerint az eredetileg domború hátú dombtetőt kb. 1 m vastagságban - minden bizonnyal a sáncárokból kikerülő földdel - feltöltötték és erősen ledöngölték. A döngölt felület minden esetben a körítő falon belül mutatkozott. A jelek szerint ezzel csupán kiegyenlítették az eredeti felszín egyenetlenségeit. A felhordott réteg kevert, igen kemény. Két XIII. századi cserepet találtunk benne: egy ferdén levágott szélű peremet és egy fogaskerékdíszes oldalt. Az így keletkezett domb peremén 100 cm vastagságú fal futott körben, amelyhez az ÉNY-i oldalon 4x7 m alapterületű, 50-90 cm falvastagságú épület csatlakozott. A fal által védett terület 9,5x 20 m. A falakat mindenütt kitermelték az újkorban, így az egykori alaprajzra az alapozási árkok maradványaiból lehetett csak következtetni. Az alapozáshoz homokkövet használtak.

8 A felmenő falak - a nagy mennyiségű téglatöredék alapján - minden bizonnyal téglából épültek (a körítő fal és az épület is). A dombtető K-i oldalán, az övező fal belső síkja mentén, barna, keményre döngölt földben több cölöplyukat tártunk fel. Ezek a fallal nagyjából párhuzamosan, egyvonalban helyezkedtek el, alakjuk szögletes, ovális vagy kerek. Mélységük 26-103 cm között váltakozott. (4. kép) A téglaépület D-i fala közelében, attól 2 m-re találtuk meg a 100-103 cm belső átmérőjű, 13,40 m mély vízgyűjtőt. (3. kép) Alját nagyméretű, 15-20 cm vastag, egyik oldalukon laposra eldolgozott kövek borítják. Ezeken áll az átlag 40 cm vastag, szárazon rakott homokkőfal. A víz szivárgását 40-50 cm vastag vörösagyagköpeny akadályozta meg, amely alul és a falakon kívül is körben megfigyelhető. Belsejét teljesen betemették kövekkel, a téglaépületből származó törmelékkel és különböző használati tárgyakkal. A vörösagyagköpeny kb. 65 cm mélyen, a belső kőfal 210 cm mélyen bontakozott ki. A felső réteg sok, nagyméretű követ, és kevesebb, különböző korszakokból származó leletet tartalmazott. A jelenlegi fel206