Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

Legkevesebb a kapcsolat a Pécs környéki, viszonylag közeli temetők leleteivel. Az említett belső erődök építése feltehetőleg a tetrarchia idejében indult meg, s pénzforgalmuk I. Constantinus uralma alatt kezdődött.

58 Ezek nagy császári latifundiumok központjai lehettek,

59 környékükön nyilvánvalóan kisebb-nagyobb földművelő (colonus) telepekkel számolhatunk. A pénzek és mellékletek alapján mintegy negyven évig használt kisdorogi temetőhöz a sírszámot tekintve egy 3-5 háztartásból álló kis telep tartozhatott, amelyet mindössze két generáción keresztül laktak. Valeria provincia déli részén a császári nagybirtokokon elkezdődő gazdálkodás szorosan a mocsaras területek lecsapolásához, a Sió-vidék rendezéséhez köthető, amelyet valószínűleg a 295. évi háborút követően betelepített karpokkal végeztettek el.

60 Természetesen nem zárható ki az újonnan kialakított művelhető területeken az őslakosság vagy egyéb (esetleg romanizált) csoportok széttelepítése sem. Az általános IV. századi leletanyag alapján sem az etnikumra, sem az itt élők vallására (az V. sírban talált korsó-pohár együttes és a 11. sírban a mellen elhelyezett csirkecsontok ellenére) nem következtethetünk teljes bizonyossággal. A temető, illetve a feltételezett telep megszűnése talán a 356-tól állandósult szarmata-kvád betörésekhez kapcsolható, melyek közül a legsúlyosabb 374/75ben következett be. 380-tól pedig megindulnak a gót betelepítések is.

61 Az itt élő lakosság vagy elpusztult, vagy biztonságosabb helyre, az egyik belső erőd védelmébe (pl. a közeli Felsőheténypuszta-Iovia) húzódott. 186