Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

nemét, megélt biológiai korát (MAKKAY 1985,178); némely megállapításaival a későbbiek során vitatkozni kényszerülünk majd. Már A. Van Gennep úgy vélte, hogy a sírleletek utalhatnak a vizsgált társadalom szerkezetére (1907,146), egyesek még azt is vallják, hogy a sírok tárgyi hagyatéka a termelési viszonyok és a társadalom ökonómiai fejlődésének rekonstruálását is lehetővé teszik (1982, 68). A temetkezési szokások kutatását sokáig csak másodlagos fontosságúnak tartotta az ősrégészet. Azt, hogy a temetkezések elemzéséből lényeges történeti következtetések vonhatók le, U.Fischer mutatta ki a neolitikumra (1956). O. Höckmann feltételezi, hogy az élők társadalmi szerkezete és szervezete tükröződik a sírok felszereltségében, a temetők szerkezetében (1982, 13). A Saxe szerint a sírmellékletek és kombinációik jelzik az eltemetett egyének státusát: mindezeket ethnológiai példákkal kívánja bebizonyítani (1970). Ugyanígy vélekedik S. Shennan is, a sírban található mellékleteket ő is a halott tulajdonának tartja (1975,286). J. Lichardus szerint a neolitikus sírleletek egy része az élet során használt tárgyakból tevődik össze (1976, 16). O'Shea azt kutatja, hogy minden társadalmi különbség feltárható-e régészeti analízissel, azt is vizsgálja, hogy a társadalmi rendszer időben hogyan változott a sírok elemzése tükrében (1981, 40). S. Milisauskas arra a következtetésre jutott, hogy az európai neolitikus temetőkben számos eset tükrözi az egyének társadalmi, közösségen belüli helyzetét, szerepét (1978,113). H. Todorova is úgy véli, hogy a temetkezések és temetők különösen fontos adatforrások, „melyek az őskori társadalmak életének sok aspektusára deríthetnek fényt" (1978, 74). C. S. Peebles megfigyelései szerint a temetkezések a legalkalmasabb információk nyerésére a korabeli társadalomról: a régészeti és biológiai adatok százai állnak rendelkezésre, az ezek közötti összefüggések többféle szempont szerint is vizsgálhatók számítógépes programokkal (1974, 82). H. W. Willems szerint akár külön alkalmazunk temetőelemző módszert, akár a települések vizsgálatával összekapcsolva elemezzük a temetőket, lehetséges lesz a gazdasági-társadalmi szerkezet alaposabb feltárása (1978,82). Makkay János arra az álláspontra helyezkedik, mely szerint „egy jól feltárt temető mellékleteinek a sírok közötti megoszlása mindezeket (mármint a státust, szerepet stb.: kiemelés tőlem, Zalai-Gaál) tükrözi vagy tükrözheti, mert a tapasztalat szerint a rang, hatalom, befolyás és szerep együtt jár azzal, hogy valakinek a személyi vagy magántulajdonába több jut a közösség tagjai által értékesnek tartott tárgyakból, sírjába pedig - ezzel valamilyen arányban - ugyancsak több kerül." (1985, 178-179). Hasonló véleményt képvisel P. J. R. Ucko is: a temetkezési formák különbségei gyakran kapcsolatban lehetnek az eltemetett egyén státusával (1969,270). Szintén ezen az alapon von le információkat az őskori közösségek társadalmi szervezetére J. A. Tainter (1975) is. A sírleletek egy része a halott ruházatához tartozik, „viseleti darab", más tárgyakat a hozzátartozók, a közösség tagjai helyezhettek a sírba, kötelességüket teljesítve ezzel a halottal, a közösséggel és a „túlvilági erőkkel" szemben is. Ennek alapján véli úgy E.-J. Pader, hogy a sírmellékletek nem minden esetben jelentik a halott tulajdonát, nem mindig jelzik státusát, autoritását (1982, 57). K. J. AW utal arra, hogy a gazdasági-társadalmi viszonyok kutatásához ugyan elsősorban a temetkezésekből kapjuk a legtöbb adatot, de a sír szerkezetéből, formájából és a mellékletek10