Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

V. Kápolnás Mária: Az agrárpolitika alkalmazásának sajátosságai Tolna megyében 1948–1956 között

48 Sok paraszt nem fogadta el a vetéstervét, mert nem jól állapították meg, erre fel a tanács egyszerűen kiküldte nekik (pl. Bátán). A betagosított területeken a betakarítást elhanyagolták. A vezetők körében rendkívül nagy tespedtséget, a párt- és állami szerveknél egyaránt nagy szervezetlenséget és fejetlenséget tapasztaltak. A funkcionáriusok is a kukoricájukat törték, szüreteltek, nem szervezték az őszi munkákat, de még csak nem is tájékozódtak. A termelőszövetkezetekben is laza volt a munkafegyelem, a tagok elsősorban a háztájiban dolgoztak (231). A gépállomások a szövetkezetek egész vetési munkálatait elhanyagolták, gátolták, mert a szántás helyett fuvaroztak. Az állami gazdaságok most is munkaerőgondokkal küszködtek (232). Az őszi mezőgazdasági munkák terén tapasztalt hiányosságok mindenekelőtt a tagosítást végző községekre voltak érvényesek (233). 1956 tavaszán a járási pártbizottságok funkcionáriusai helytelenül többször beavatkoztak a begyűjtési hivatalok munkájába, olyan dolgokban is intézkedtek, amihez nem volt joguk. Sőt, esetenként a dolgozó parasztok jelenlétében vitatkoztak és intézkedéseket akadályoztak meg. Ennek a helytelen gyakorlatnak a felszámolására sürgősen intézkedtek (234). A „márciusi fordulatot" követő intézkedések sorába tartozott az is, hogy a tartalékingatlanokon létesített kishaszonbérleteket sorozatosan felmondták. A tagosításokkal és a szocialista átszervezéssel kapcsolatban ismét megkezdődtek a tömeges földfelajánlások, a parasztság termelőkedve lényegesen csökkent, bevételei - a felemelt begyűjtés és a hártálékok behajtásával - lényegesen alacsonyabbak lettek. A parasztságnál tapasztalható elkeseredettség, ellenállni akarás az intézkedésekkel szemben, s maguknak az alsóbb szintű vezetőknek a magatartása fontos figyelmeztetés volt, hogy változtatni kell a politikán. Az SZKP XX. Kongresszusa Magyarországon - miként az egész nemzetközi munkásmozgalomban is - rendkívül mély hatást tett. Az MDP tagsága is „azt várta és remélte, hogy a pártvezetőség levonja a szükséges következtetéseket, a hibák határozott kijavításának útjára tér, ami majd feloldja a kialakult ellentmondásokat és megszünteti a növekvőben levő társadalmi feszültségeket. Az elkövetkező események azonban csakhamar bebizonyították, hogy a Rákosi-csoport nem változtat addigi politikáján. Ez a tény meggyorsította a párt válságát, illetőleg a párton belüli és kívüli jobboldali erők megerősödéséhez vezetett." (235) A Központi Vezetőség 1956. márciusi ülésén az MDP III. Kongresszusa határozatainak, s főleg az 1955. márciusi KV határozat helyességét hangsúlyozta Rákosi, s ígéretet tett a hibák kijavítására - ebben azonban már csak kevesen hittek. A jobboldali revizionista erők támadása elmélyítette a belpolitikai válságot, s emiatt hatalmas vita bontakozott ki a párt alapszervezeteiben is (236). A párt válságának megoldásáról és a dolgozó tömegeknek a pártba vetett bizalmának visszaszerzéséről hozott határozatot a Központi Vezetőség 1956. július 18-21 -i ülése. Rákosit felmentették első titkári tisztsége és Politikai Bizottsági tagsága alól, Farkas Mihályt kizárták a KV-ből és a pártból, beválasztottak több, korábban mellőzött vezetőt Ők erősítették a KV marxista-leninista részét, „amely erre az 231 TMBA 32/2/263.1955. október 19. Jegyzőkönyv a járási brigádmunka tapasztalatairól - 32/2/226.1955. október 20. Az MDP Megyebizottságától a szekszárdi járáshoz. 232 TMBA 32/2/263. 1955. október 19. Jegyzőkönyv a járási brigádmunka tapasztalatairól. 233 TML VB ü. jkv. 1955. október 26. 234 TMBA 32/2/226. 1956. május. Az MDP MB-től a járási pártbizottságokhoz. 235 A magyar népi demokrácia története 1944-1962.: 266-267. 236 U. o. 269. 258