Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)
Rosner Gyula: Megjegyzések az avar kulacsok időrendjéhez
Az általunk I. csoportba osztott három darab korának meghatározása nem lehetséges, mert kísérő leletek nem állnak rendelkezésünkre. Ezek esetében hajlamosak vagyunk feltenni, hogy az ismert formát házilag utánzó, ügyesebb kezű, nemmester készítette. Miután távol esnek minden kerámia-központtól, lényegében meghatározó jellegű daraboknak nem foghatjuk fel. A II. csoportba sorolt kulacsok mennyisége magában is figyelemre méltó. Az összes edény 66%-át képező csoport gyakorlatilag a Kárpát-medence belső részein fordul elő, vagyis pontosan fedik a kora avar szállásterületeket. így használatuk időpontját a kísérő leletek ismeretében a VT. század végére, VII. század elejére határozhatjuk meg. Figyelemre méltó a zamárdi temető A sírjából előkerült darab, mely típusát a Közép-ázsiai kulacsok fül nélküli párhuzamaival összevetve a legkorábbi Kárpátmedencei típusnak mondhatjuk. Ezt látszik erősíteni az ezüstlemezből préselt lószerszám-véretek formavilága. Ugyancsak fontos tipológiai szempontból a cikói B. sír kulacsa, hiszen a fülek felszerelése erősen archaizáló és mind a zamárdi, mind a cikói darabok párhuzamai nem találhatók meg a sztepp-területen. E korai típusformák „egyenes ágon" kerültek az avarokkal az új-hazába. Elterjedésüket az avar szállás-területeken csakis kereskedelmi úton tudjuk elképzelni, hiszen e kerámia elkészítéséhez nagy mesterségbeli tudásra volt szükség, így készítésük csakis valamelyik kerámia-központ működéséhez kapcsolható. A III. csoportba sorolt két szekszárdi kulacs készítésének technikája teljesen megegyezik a korai szürke kerámiák második periódusára meghatározott technikával (50), így készítésüknek időpontját a VII. század második harmadára keltezhetjük. Ám ebben az időszakban már nem lehetett általános kereslet erre a formára, hiszen csak egy kerámia-központ közvetlen környezetében fordulnak elő. Konkrétabban fogalmazva azt kell feltennünk, hogy a korai avar periódusban használt kulacsok a funkciójuknak megfelelő módon való használhatatlanságuk miatt igen rövid ideig készültek a már meghatározott kerámia-központokban. Divatnak tűnik megjelenésük, hiszen csak az avarként megérkezők között használatos. Ám ahogy a többi edénynél is rövidesen áttértek a „keményebb" cserép gyártására, úgy a kulacsoknál is ez tapasztalható. Talán érdekes formájuk, vagy az őshazából hozott tudás továbbélése miatt készítettek a későbbiek folyamán kulacsokat a mesterek, de számuk elenyészően kevés lehetett. Az általunk IV. csoportnak meghatározott Zomba-Paradicsom-pusztai edény is ezt a feltevést erősíti. À Szekszárd-Bogyiszlói úti avar falu edényégető kemencéinek törmelék-anyagából szép számmal ismerünk olyan kiöntőcsöves-edény töredéket, melyek a korai, világosszürkére égetett edények formavilágát mintázzák, de anyaguk és égetési technikájuk a közép-avar időszak fekete kerámiái közé sorolják ezeket. E tény sugallja, hogy a kerámia-központokban a technika változásával a formák nem merülnek feledésbe, hanem az új, a használhatóság szempontjából jobb minőség mellett, a régi formákat is gyártják tovább a mesterek (51). AZomba-Paradicsom-pusztai kulacs előkerülési helye, lelőkörülményei azt erősítik, hogy az alig 20 km-nyire fekvő lelőhelyre (avar faluba), a szekszárdi mesterek által - a középavar időszakban - gyártott kulacs még eljutott. Bár teljesen egyedül áll jelenleg még az avar emlékanyagban ez az edény, mégis hajlunk e feltételezés felé. Az új techno50. Rosner Gy.: BÁMÉ. VIII-IX. (1977-78) 106. 51. Rosner Gy.: BÁMÉ. VIII-IX (1977-78) 106. 91