Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)
Rosner Gyula: Megjegyzések az avar kulacsok időrendjéhez
8 lagfiillel felszerelt, ívelt, majd lapos korongban végződő hátlapú, erősen domború és gazdagon díszített előlapú kulacs. A hátlap lapos korongja körül „utólagos" faragás nyomai észlelhetők. E „faragás" a korongolás közben használatos kis háromszög alakú fa, vagy csontlapocska hiányára utal. Az ujjak szorítása a felhúzandó edény mellett mindig jól követhetők. A kész edény esetében a korong és az edény találkozási síkjában egy kifelé ívelt felület jön létre, az emberi ujj formáját véve fel. Az utolsó fázisban a már említett lapocskát az edény találkozási síkjához szorítva a korongra, a felesleges agyag „lefaragódik" az edény oldaláról, s a levágott edény felmenő fala és fenék-része így zár éles szöget be. Ezen apró szerszám hiányára utalnak azok a népvándorlás korban korongon készített edények, melyeknek alsó harmadában mindig megtaláljuk az „utánfaragás" nyomait. Használat és elterjedés Használat szempontjából terjesen egységesnek foghatjuk fel a kulacsokat. Nyilvánvalóan folyadék tárolására vagy szállítására alakult ki e forma. A készítési technika - vélhetnénk - nem befolyásolta használatát. Feltűnő, hogy a korai avar korban korongon vagy kézi korongon készített edények döntő többségénél a hosszú használat egyértelműen kimutatható. A díszítések erősen megkoptak, néhol eleve csorbult edény került a sírba. Ennek alapján jutottunk el már korábban arra a megoldásra, hogy ezeket az edényeket nem tekinthetjük „díszkerámiának", hanem az avarság mindennapos életében szerepet játszó tárgyaknak. (24). Az I. csoporthoz tartozó kulacsok kivételével, minden darabról megállapíthattuk, fazekasmester készítette. Meglepő - ellentétben a többi edénynél tett megállapítással - a kulacsokon a használatnak nyomait nem találtuk. Kézenfekvő lenne, hogy a fülek felső élein kopásfelületek lennének észlelhetők, ha ezekben az edényekben italt tároltak, vagy szállítottak volna. Ám a szállítás ténye ellen szól maga az anyag is. A törékenység mellett, még a korongon készített darabok is - a III. és IV. csoporthoz tartozó, összesen három darab kivételével - valamennyi átengedi a vizet. Az I. csoporthoz tartozó három durva kulacs esetében világosan kivehető a bőr-iszák előkép. Erősen valószínűsíthető, hogy a mindennapos életben részben bőrből készített iszákok és fakulacsok vagy kobakedények (25) voltak használatban, s csak igen ritka esetben készítettek cserépből. Ezt látszik igazolni, hogy a Szekszárd-Bogyiszlói úti avar falu temetőjéből is csak két gyermeksírból került elő két kis méretű kulacs, a több száz edény mellett. Tovább erősíti feltételezésünket, ha a Kárpát-medence térképére vetített lelőhelyek rendszerét vizsgáljuk: 1. A kulacsok a Kárpát-medence belső területén szétszórva találhatók. 2. Egyetlen sűrűsödési pont vehető ki: Szekszárd környéke. 3. A durva utánzatok csak a Duna-Tisza közén fordulnak elő, egymástól igen nagy távolságra és valamennyi kerámia-központtól is messze (26). 4. A III., IV., és V. csoportba sorolt darabok kivétel nélkül Pannoniában találhatók. 5. A III. és IV. csoportba tartozó kulacsok csak Szekszárd környékén fordultak elő. 24. Rosner Gy. : La céramique grise des VI -VII siècles et ses problèmes ethniques dans le bassin des Carpatehes. - Mitteilungen. II. (1972) 45-50. 25. Rosner Gy.: Előzetes jelentés a Gyönk-Vásártér úti avar temető feltárásáról III. BÁMÉ IV-V. (1973-74) 165-166. 26. Rosner Gy..-BÁMÉ VIII-IX. (1977-78) 106-107. 88
