Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Nacsa Mihály: A restaurálás műhelyéből

összeerősíteni, s így az idők folyamán az egyik fél elveszett. Utólagosan még hat újabb lyukat fúrtak a díszítőmintába, ezek ívesen eltérnek a középvonaltól, ami lehetővé tette, hogy több helyen is felerősíthető legyen a szíjvég. (4. kép) A vizsgált öntvények késő avar sírokból kerültek elő, készítőik is e néphez tartozhattak. Az avar ötvösmesterek nagy tapasztalatról és igényes mesterségbeli tudásról tettek bizonyságot. Egyértelmű, hogy a textilminta valójában nem minta, hanem lenyomat. E vizsgálattal az avarkori viaszveszejteses, textilmintás öntvények technológiájának megismerésére kerestük a választ, s úgy véljük, egy újabb adattal gazdagítottuk a kutatást (2). Képjegyzék 1. kép: Beágyazott minta salak felfogóval, öntőcsappal 2. kép: Bedermedt, hiányos öntvény 3. kép: 72.17.1. Ltsz.: tárgy 4-5. kép: N. 21.931.1.a a Ltsz. tárgy első és hátlapja 6-7. kép: Patkó alakú öntvény elő- és hátlapja Lektorálta ROSNER GYULA (2) Ezúton köszönöm Rosner Gyula ásató régésznek a közöletlen anyag vizsgálatához való hozzájárulást. 339