Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Nagy Gyula: Zsúpcséplés Zombán

* 4 az első veréseknél, gyorsabban is haladt, ha többen voltak, akkor egy mindjárt forgatott is. 9. Fordítás: a beágyazás átforgatása Az egész ágyást kisebb markonként átfordították A tutyinak (ruhából készült lábbeli) a hegyét az ágyás alá dugták, kezükkel maguk fele egy kisebb markot húztak össze, s azután ezt a kis ölnyi rozsot átfordították. Megfordulva fordították át. Arra ügyeltek, hogy a tövük egyvonalba legyen. A fejek egymáson feküdtek. Kelemenéknél a négy verő után egy asszony és egy lány fordított, a harmadik gereblyével igazította a fordítást: a tövét a gereblyével beveregette. 10. Beágyazás utáni második verés Ott kezdték el, ahol a fordítást abbahagyták. Itt is először csak az ágyás egyik oldalát verték, s azután a másik soron jöttek vissza. Ismét végigverték a gabonát, nemcsak a fejét. Ennél a verésnél már nem is pattogott a szem, mégis verték, hogy a zsúp puhább legyen. Az első ágyás megverése után nem álltak le, hanem veréssel mentek át a mellette fekvő ágyásra. Végeztével a csépfákat a hűsre tették. 11. Zsúpolás: a kivert zsúp kévékbe szedése A kivert zsúpot kévékbe szedték. Először a rozs bekötésére szolgáló köteleket készítették el. Egy-két nyaláb zsúpot árnyas helyre terítettek és meglocsolták. Azután vártak egy kicsit, hogy mëgvonuljon. A földre terítés után mezítláb megtaposták, hogy puhább legyen. így könnyebben ázott meg. A megpuhult zsúpból/e'/csomós, vagy csavart köteleket készítettek. Mindnyájan zsúpoltak, a kivert rozsot kévékbe szedték. Egy azután kötötte. A zsúpolás a következőképpen történt: Egy kötelet az ágyás mellé terítettek. (Többen szedtek egy kötélbe.) A lábbeli orrát a zsúp alá dugták, s gyorsan, váltott kézzel az alsó lábszárra szedték. (Olyan mozdulatokat végeztek, mint a kutya, amikor kapar.) Rázogatással szedték fel a rozsot, hogy a szem kipotyogjon belőle. A felszedett zsúpot a hónaljukba vették; azután a kéve kalászos felét a balkezükkel megütögették, hogy a benne maradt szem kiessen; jobbkezükkel pedig végigsimogatták a másik (vágott) végét; majd a tövet a földhöz veregették és a keresztben álló szálakat kihúzkodták. Utána a leterített kötélbe tették. 4-5 markot tettek egy kötélbe, és azután bekötötték. Nem mindenki tudott kötni. A kötés a következőképpen történt: a kévekötő a földről a kötél egyik végét felvette és lába közé fogta, térdeivel pedig összeszorította, majd a má-sik végét is felvette és megcsavarta. Azután a kötél két végét összefogta, s a kévére térdelve meghúzta és megcsavarta. Felvette a kévét s néhányszor a földhöz veregette a tövét és letette. A kötőfát a kötél közé dugta s egyet csavart rajta. A fa hegyes végével aládugta a kötél végét és a kévét bekötötte. Ezután a kévét a lába közé vette s a fejrészt kétfelől ütögette, hogy a szem kipotyogjon. Végül a földön fekvő kévét a fával lesimította, majd felállította, s a tövét ismét a földhöz ütögette. Azután már nem is fogta, hanem felfele haladva körülveregette, a fejrész kiálló szálait a kötőfával elvágta, majd a kévét eldöntötte. (A kötél nem a kéve közepére került, hanem valamivel lejjebb, a tövénél ugyanis szorosabban lehet kötni.) Voltak, akik egy vagy két sorban felállítgatták a kévéket. 326