Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Vadas Ferenc: Faddi dohány

süt, olyan helyen, ahol az állatok, különösen a kapirgálok sem tesznek kárt bennük. Először a keret készül el, amit vagy földbe ásnak, vagy a föld felszínére építenek. Faddon gyakoribb a földfelszín feletti, mint a földbe süllyesztett palántás. A keret építőanyaga dohánkóró (dohányszár), izékkóró, izé'kóró (kukoricaszár), szotyolaszár (napraforgószár), deszka. A leggyakoribb a dohánykóró és a szotyolaszár. Az általában nagyobb gondot nem okozó helykiválasztás után kimérik a sarkokat, leverik a palántáskarókat, majd zsinórral (zsinór) kerítik körül a helyet. A palántás hosszúságától függően a sarokoszlopok közé egy, esetleg két erősítő karót is tesznek. A hosszúságot a kívántig lehet növelni, a szélességet csak annyira, hogy a gazdaasszony keze a közepéig beérjen, a szükséges munkákat el tudja végezni. A í/wcoA:(palántáskarók) leverése után - a sarkok között, a kihúzott zsinór alatt - 5-10 cm mélységű árkokat (borozdákat) húznak ásóval vagy vermelővel (vermüllő). Ezekbe az árkokba kerülnek vastagabbik végükkel a 80-90 centiméter hosszúra vágott dohány-, kukorica- vagy napraforgószárak. Alul a visszatemetett, beföldelt árkok rögzítik az oldalfalakat, a felső részeket pedig csaptatófák {csaptától) fogják össze. (A csaptatok erősebb ágak, husángok, amelyeket a szemközti oldallal dróttal, fűzfavesszővel fognak, szorítanak össze.) Végül - hogy tetszetős legyen - az egyenetlenségeket kiigazítják, metszőollóval a szárakat azonos magasságban elnyírják, majd deszkával egyenesre, azonos magasságúra ütögetik. A többség a keretet nem egyszerre készíti, hanem méteres szakaszokban, a leírt módon. Az egyes munkafolyamatok sorrendjében lehet eltérés: az árkot egyszerre körbe ássák, szakaszosan készítik; a nyírás, egyengetés oldalankint történik, a palántás keretének elkészülte után befejező munkaként következik stb. Elvétve Faddon földbesüllyesztéssel is készül palántás. A földbesüllyesztett a leírttól az elkészítés módjában és a felhasznált anyagokban is különbözik. Míg az* egyik kerete minden esetben valamely szántóföldi növény szárából készül, addig a másikhoz deszkát, hasított fát, esetleg fadorongot (durung) használnak építőanyagul. A földbesüllyesztettnél a keret két részből áll: húsz-harminc cm mélységű árokból, amelybe a trágya kerül és a trágya fölé helyezett arasznyi széles deszkából hasított fából, dorongból. „Faddon, mint régi szegélyt emlegetik a gicá-kat, amelyek napraforgó, dohány- vagy kukoricakóróból kötöttek olyan hosszúra, amilyen hosszú a melegágy volt. A végét baltával vágták el egyenesre. Kötésére legtöbbször fűzfavessző szolgált, amely a Duna széles árterületén bőségesen találtak." (112) Alkalmi palántanevelőnek esetenként a trágyadomb is megfelel. A keret elkészülte után a bélelés következik, a keret megtöltése trágyával és földdel. Ha keresztmetszetét vesszük, a palántás két részből áll: a trágyaágyból és a vetőágyból. A trágyaágy A palántásba kerülő trágyát (ganyé-t) úgy állítják össze, hogy az lehetőleg fele részben szarvasmarha (marha), fele részben lótrágya legyen. A melegágyba friss, 112 Takács, 1964,247.