Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Vadas Ferenc: Faddi dohány

doklással, hogy a „Biró gyakrabban a' borba merülvén a Contractus ki adásában főképpen délután könnyen hibázhatott" (45). A dohánytermelés alakulása a XVIII. század első felében Tolna megyében (46): mértékegység — libra (47) Év Megye összesen Fadd község 1725/26 4064 95 1726/27 2664 1729/30 4938 805 1731 8194 1250 1732 3579 209 1733 9877 597 1736 8069 200 1738 13113 935 1747/48 39319 204 A közölt adatokból egyrészt a növekedés, másrészt a termelés ingadozása olvasható ki: - A császári és királyi raktárakban 1728-ban lévő magyar dohány mennyiségéhez mérten a megyei adatok - közöttük a faddiak is - még szerények, húsz év múltán viszont már számottevőek (48). - A termelés ingadozása - a feudális viszonyokból fakadó korlátokon túl nyilván azzal is összefügg, hogy míg az osztrák tartományokban monopólium, addig Magyarországon egészen 1851-ig szabad termesztés volt, de a szabad kereskedést korlátozta, hogy a bécsi egyedárúság a magyar dohányokból mind többet igyekezett a maga számára és hasznára megszerezni, még a külföldre való szállítás megnehezítésével is. Az észak-amerikai függetlenségi harcok miatt kieső virginiai dohányokat az olasz és német gyárosok magyar levelekkel pótolták, s mivel a kereslet és a mázsánkénti csekély (1,5 krajcáros) (49) kiviteli vám is kedvezően hatott a termelésre, külföldön is híressé váltak a magyar dohányok. A későbbiekben sem a konkurrencia, hanem a túlságosan magas, 12 forintra is rúgó vám a káros (50). A magas vámok miatt emelnek panaszt a völgységi és a simontornyai járás termelői is; a harmincadvám mérséklését vagy eltörlését kérik 1815 és 16-ban is (51). Avámok leszállítása 2 majd 1 forintra, aztán 1824-ben 20 krajcárra ismételten élénkítően hat (52). 45 TmL Polgári per : 728. 46 TmL Conscriptio Domesticalis 1725/26 - 1747/48. 47 1 libra - 0,5 kg. 48 TmL Conscriptio Domesticalis 1725/26 - 1747/48. 49 Fényes Elek i. m. 153. 50 Uo. 51 TmL 1816 : 4 : 129. 52 Fényes Elek i. m. 153. 271