Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

V. Kápolnás Mária: Az agrárpolitika alkalmazásának sajátosságai Tolna megyében 1948–1956 között

34 Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ezt a politikát módosítani kell, hogy a parasztság ismét érdekelt legyen és kedvet érezzen a mezőgazdasági termeléshez. Erre az irányváltoztatásra 1953. júniusában került sor. AZ AGRÁRPOLITIKA VÁLTOZÁSAI 1953-1956 KÖZÖTT 1953 tavaszán, Sztálin halála után a nemzetközi helyzetben az enyhülés szakasza kezdődött és a szocialista országokban is változásokra került sor. Magyarországon is napirendre kerültek a gazdasági és politikai kérdések, a nehézségek és a hibák okainak vizsgálata, a következtetések levonása, amit az MDP júniusi Központi Vezetőségi ülése végzett el (139). Az ülésen elhatározott politikai, gazdasági változtatások, „az új irányvonal meghirdetése váratlanul érte nemcsak a közvéleményt, hanem a párttagságot, sőt a KV tagjainak nagy, feltehetően nagyobb részét is." (140) A határozat mezőgazdasággal kapcsolatos része rámutatott, hogy „a párt vezetése elhanyagolta a mezőgazdasági termelést és túlzottan gyors ütemben folytatta a mezőgazdaság társadalmasítását" - ez természetszerűleg következett az iparosítás feszítettségéből. A szocialista átszervezés üteme „nem felelt meg az országban meglevő politikai és gazdasági előfeltételeknek." (141) A több helyen adminisztratív, kényszerítő eszközökkel folyt, bonyolult és állandóan változó beadási rendszer „bizonytalanságot teremtett a dolgozó parasztok között, megrontotta a párt viszonyát a középparasztsággal, s ugyanakkor akadályozta a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok jövedelmének emelkedését." (142) Az egyéni parasztok az agrárpolitika hibái miatt elhanyagolták gazdaságaikat, különösen a hosszabb távú befektetést igénylőket. A termelőszövetkezetek több területen nem érték el az egyéni gazdaságok terméshozamát, s a tsz-ek többsége „erősen eladósodott az állammal szemben" (143), s a tagság többsége kevesebb jövedelemmel rendelkezett, mint a középparasztok általában. A gazdaságpolitika hibáinak következménye volt a tartalékfoldek nagymértékű felszaporodása is. Akulákság korlátozása terén is súlyos hibák történtek. „A korlátozás politikáját mindinkább a felszámolás politikája váltotta fel." (144) A határozat kitűzte a feladatokat is: „Emelni kell a mezőgazdaság termelését és hozamát, beleértve az egyénileg gazdálkodók gazdaságait; lassítani kell a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztését; nem szabad megengedni, hogy az állami gazdaságok területüket tovább növeljék." (145) Termelési segítséget kell adni az egyéni termelőknek, s a termelési szerződések kényszerjellegét megszüntetve vonzóvá kell tenni azokat A határozat egyértelműen megállapította: „A termelőszövetkezet marad a falu szocialista építésének útja, de a termelőszövetkezeti mozgalomban soron következő feladatként nem a számszerű fejlesztést, hanem a meglevő termelőszövetkezetek gazdasági megerősítését, terméshozamuk emelését, állattenyésztésük megjavítását, jövedelmezőségük növelését kell kitűzni. " (146) Biztosítani kell az önkéntességet, azt, hogy ki lehessen lépni, s engedélyezni kell azon szövetkeze139 ORBÁN SÁNDOR, 1972.: 130. - SZABÓ BÁLINT, 1983.: 91. 140 SZABÓ BÁLINT, 1983.: 92. 141 A határozatból idézi: SZABÓ BÁLINT, 1983.: 98. 142 Idézi: SZABÓ BÁLINT, 1983.: 98. 143 U. o. 144 U. o. 145 SZABÓ BÁLINT 1983.: 102. 146 U. o. 244