Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)
V. Kápolnás Mária: Az agrárpolitika alkalmazásának sajátosságai Tolna megyében 1948–1956 között
12 parasztok is elismertek (45). A tavaszi szántási-vetési kampányban jól dolgoztak az állami gazdaságok is, akik országos viszonylatban másodikak lettek (46). Egy április 26-i feljegyzés szerint 70 engedéllyel működő tszcs-nek 2965 tagja volt, melyből 853 agrárproletár, kisparaszt 1434, középparaszt 678. A tagságból 2112 tag lépett be földterülettel, a tsz-ek összterülete 19 692 kh volt, a bevitt saját föld pedig 10 097 kh (a többi egyéni- és csoportbérlet), a saját föld iránya így kb. 52%-ot tett ki (47). A fejlesztés terén 1950 tavaszán elmaradtak a tervezettől, így az év hátralévő részére a csoportok számának megkétszereződését akarták elérni (48). Május végén Tolna megye már azt jelenthette a KV Szövetkezetpolitikai Osztályának, hogy a tsz-tagok száma 3473 fő, a családtagoké 1372 (49). A gyors szaporodás, a felkészületlen káderállomány, a nem kellőképpen előkészített és kidolgozott jogi, gazdasági, politikai szempontok miatt a szövetkezetek nem kaptak kellő segítséget. Több helyi tanács sem tartotta elsőrendű feladatának a tsz-ek támogatását. A sietséggel gyakran megsértették az önkéntességet, fenyegetéssel bírtak rá embereket, hogy a csoportba lépjenek. Az előreszaladást mutatja az is, hogy minden áron III. típusú tszcs-t akartak alakítani. Az alacsonyabb szervezettségű, I—II. típusú társulások szervezését nem szorgalmazták (ezek a beadásnál készített statisztikáknál is egy csoportba kerültek az egyéni gazdálkodókkal, kedvezményeik is lényegesen kevesebbek voltak, nem élveztek igazán sem anyagi, sem erkölcsi támogatást), gyakorlatilag adminisztratív úton is csak a III. típusú közösségeket támogatták (50). Ezt igazolja pl. az 1953. évi begyűjtési törvény is, amely az I—II. típusú tszcs-nek ugyanolyan beadási kötelezettséget írt elő, mint az egyénieknek, s ez emelkedett az előző évhez képest, a III. típusúaké pedig nem (51). A parasztok azonban szívesebben léptek be először a kevesebb kötöttséget, nagyobb egyéni lehetőséget nyújtó táblás, vagy átlagelosztású csoportba. 1948-1950 között elsősorban agrárproletárok, új földhözjutottak és telepesek léptek be a termelőcsoportokba, illetve alakítottak tsz-eket A mezőgazdasági termelésben, s főképp a nagyüzemi gazdálkodásban nem volt megfelelő tapasztalatuk, és kevesebb felszereléssel is rendelkeztek, mintáz egyéni gazdaságok általában (52). így igen sok nehézséggel kellett megküzdeniük. A tagok gyakran nem vitték be a földjüket a közösbe, vagy ha igen, titokban külön földet béreltek a szomszédos községben, családtagjaik ott dolgoztak. A tartalékingatlanokon alakult tsz-csoportokban a tagok számához, munkaerejéhez képest túl sok föld volt, s így nem tudták minden esetben megmunkálni, bérbe is adták. Sok helyen előfordult, hogy a belépő tagoknak nem fizették ki a zöldleltárt (a bevitt földön elvégzett munka és a földben lévő termény értékét), ellentéteket tapasztaltak a tsz párttitkára és az intéző bizottság elnöke között. A már megalakult és működő tsz-ek vonakodtak új tagokat fölvenni, mert a belépők szétszórt területei csak újabb problémákat vetettek föl, és ez nem mindig állt arányban a munkaerő növekedésével. Különösen akkor, amikor a belépő nem meggyőződésből, hanem kényszerből lett tagja a csoportnak. így 1950 45 TMBA 32/2/227. Hetijelentés a KV Szövetkezetpolitikai osztályának, 1950. április 19-én. 46 TMBA 32/2/227. Zárójelentés az MDP KV-nek 1950. május 19-én. 47 TMBA 32/2/227. A termelőszövetkezeti osztályvezető-helyettes feljegyzése, 1950. április 26. 48 HORNYÁKLÁSZLÓ, TMBA F/17.: 36. 49 TMBA 32/2/227. Jelentés az MDP KV Szövetkezetpolitikai Osztályának, 1950. május 25. 50 Tolna megye legfontosabb statisztikai adatai 1956. Szekszárd, KSH 1957.: 162. 51 TML VB ü. jkv. 1953. január 7. 52 TMBA 36/2/56. Dombóvári járási pártbizottság ülései 1948-1949. - TMBA 32/2/243. Tszcs-k felülvizsgálata, történetük 1948-1949. 222
