Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Gaál Zsuzsanna: Országgyűlési képviselő-választások Tolna megyében (1875–1905)

26 ben igaz nem volt soha valami nagy hatású, de tiszta, szennytelen, mindenkor higgadt és túlzásoktól ment" (117). Az alapjaiban elismerő portrévázlat - bár némi lekicsinylés is érezhető benne nem hisszük, hogy pusztán a politikai ellenfél nagyvonalúságának és elfogulatlanságának tükröződése lenne. A kor politikai morálját ismerve, a pozitív értékítéletben valószínű sokkal fontosabb szerepet játszik az, hogy 1896-ban a Kossuth-párt és a Szabadelvű Párt között egyfajta együttműködés is létezett, annak ellenére, hogy a kormánypárti megyei újság egyértelműen visszautasította az együttműködés vádját (118) - ami megint csak inkább szól megállapításunk mellett, mint ellene, ugyanis a két párt kapcsolatának megítélésére tényszerűbb bizonyítékok is rendelkezésünkre állnak. Az bizonyos, hogy a Szabadelvű Párt 1896-ban és 1901-ben is -jelöltet nem állítván a szekszárdi kerületben - határozatilag mondta ki a függetlenségi jelölt támogatását (119), de nehéz volna tagadni azt is, hogy az 1896-os választás eredményét a függetlenségi jelölt győzelmét a néppártival szemben - a szabadelvűek saját diadaluknak könyvelték el. Részlet a Tolnavármegye (Diadal után c.) vezércikkéből: „A kölesdi veszteség fájdalmas sebet ejtett a 67-es Szabadelvű Párton... Annál nagyobb a diadal a pincehelyi választókerültben elért győzelemmel" (120). A függetlenségiek részéről is érezhető egyfajta lojalitás a kormánypárttal szemben: A Boda Vilmos szerkesztette Tolnamegyei Közlöny politikai kérdésekben 1905-ig nagyon is mértéktartó, s kritikai észrevételeit többnyire a Néppártra, illetve annak tevékenységére zúdítja. E jelenség hátteréhez nyújtanak adalékot azok a gondolatok, amelyek Boda 1906-os sikertelen választási szereplése után fogalmazódtak meg a Kossuth-párti lap hasábjain: „Hogy Boda Vilmost miért nem pártfogolta az a Tekintetes Vármegye, amelynek érdekében Ő tagadhatatlanul oly feltűnő sokat tett, elannyira, hogy sokszor hangzott el ellene titkon a vád, hogy Ö a pecsovics vármegye tisztikarának érdekszövetségese a Tisza-éra alatt, hogy O titkos kormánypárti (mit azonban ő magaviseletével mindig fényesen megcáfolt)... Mert hiszen Boda Vilmos evidens erényeit híven illusztrálja, hogy Ő a vármegye egész körében - választmányokban, bizottságokban, szakosztályokban - évtizedek óta az egyik vezéralak. Hogyan lehet az, dacára függetlenségi párti voltának. Ha igazi függetlenségi párti kuruc vitéz volt: miért nem buktatták ki mindenünnen a jól kipróbált mamelukok? Ha titkos kormánypárti volt, miért szegülnek most ellene" (121). Az elmondottakból is kitűnik, hogy a két párt kapcsolatában az együttműködés elemei bizonyosan megvoltak. Az okokat kutatva arra a következtetésre jutottunk, hogy a személyes érvényesülés indokán túl, a kialakult együttműködésben a Néppárttal szembeni fellépés érdekazonosságára alapozott taktikai megfontolások játszották a döntő szerepet. A dolog természeténél fogva azt már nehéz megállapítani, hogy a közös fellépés határai meddig terjedtek. Bizonyítani nem tudjuk, igaz, kizárni sem annak lehetőségét, hogy az 1896-os választásokon a völgységi kerületben a néppárti hajlamokkal vádolt, ugronistának tartott, de magát Kossuth-pártinak mondójelölttel szemben a függetlenségiek Perczel Dezsőt támogatták volna. (Erről részletesebben a képviselőjelöltek kapcsán szólunk.) 117. Tvm. 1901. szept. 15. 118. Tvm. 1896. nov. 8. „Az itt-ott elhangzott beszéd és a fővárosi sajtóban megjelent czikkekben hangoztatott azon vád ellen, mintha akár a vármegyei, akár a bonyhádi választókerület szabadelvű pártja az ún. Kossuth-párttal... paktált volna, azt határozottan elutasítjuk." 119. Tvm. 1896. okt. 18. Tvm. 1901. szept. 15. 120. Tvm. 1896. nov. 1. 121. TmK. 1906. máj. 10. 182