Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Gaál Zsuzsanna: Országgyűlési képviselő-választások Tolna megyében (1875–1905)

23 persze ez csak elméleti síkon lehetséges - pusztán úgy tekintjük, mint az előbb felsorolt tevékenységek végrehajtására hivatott szervet, akkor a megyei szintű, Szabadelvű Pártra vonatkozó, kutatás nem sok reménnyel kecsegtet, egyszerűen azért nem, mert a párt megléte ezen a szinten csak kevéssé érzékelhető. A megyeszékhelyeken működtek ugyan szabadelvű körök, de ezek tevékenysége csak időszakos, hatékonyságuk pedig - a témára vonatkozó forrásanyag hiányában - nehezen mérhető. Mégis, ha figyelembe vesszük a párt egészének struktúráját, melyben az állami, közigazgatási apparátus elsősége jól kimutatható, nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy a megyében elért ilyen vagy olyan választási eredményt a szabadelvű körök mint szervezetek - csak kismértékben befolyásolták. Közvetett bizonyítékul szolgálhatnak erre a következők: a Szabadelvű Párt Tolna megyében 1896-ban a választásokon való fellépés összehangolására, a kerületi, községi végrehajtó bizottság megalakítására hivatott értekezletét október 14-én tartotta (ezt megelőzően csak egy előértekezletről tudunk október 7-én) (102), amikor a központi választmány az országgyűlési választások napját a megyében október 28-ra tűzte ki (103). Az időpontok összevetése önmagában is megkérdőjelezi a „bizottsagosdi" komolyságát, s azt valószínűsíti, hogy a szervezetek pusztán formális megalakításáról van szó. Az elmondottakhoz képest 1901-ben ugyan bizonyos változások következnek be a szervezkedésben, de - mint a következőkben láthatjuk - ezek nem módosítják a pártfelépítés alapvető jellegét. Az 1901-től érzékelhető legszembetűnőbb változás az, hogy a Szabadelvű Párt a választási előkészületeket jóval előbb kezdi meg, mint azt a korábbi ciklusok során tette (104). A felkészülési időszak növekedésével együtt lendületesebbnek, aktívabbnak tűnő pártélet bontakozik ki a megyében. A Tolnavármegye cikkei sorra számolnak be az olyan kerületi, községi pártgyűlésekről, amelyeken végrehajtó bizottságokat alakítottak és tisztségviselőket választottak (105). S ez az a pont, ahol a változás másik mozzanata megragadhatóvá válik: 1896-ban a kerületi végrehajtó bizottságokat még a megyei szabadelvű párti értekezleteken hívták életre (106), 1901ben viszont a kerületi, sőt községi gyűléseken alakították meg ezeket, s itt választották meg a tisztségviselőket is. Maga a változás, tendenciáját tekintve, akár jelentőssé is válhatott volna, ha ténylegesen biztosítja a szélesebb alapon való szervezkedést. Hogy a szervezeti életben bekövetkezett eme változás mégsem járt minőségi átalakulással, annak egyszerűen az az oka, hogy ellentmondott a pártépítés egészének. A Szabadelvű Párt megyei zászlóbontásában kezdeményező szerepet játszó dunaföldváriak példája is erre utal. A vármegyének ebben a tekintélyes községében 1901. június 27-én alakult meg a Szabadelvű Párt. A Tolnavármegye ugyan örömmel üdvözli a kezdeményezést, de azért nem mulasztja el figyelmeztetni a dunaföldváriakat, hogy „további akciójukat a vármegyei szabadelvű párt intézőségével egyetértésben folytassák" (107). Más a helyzet a megye többi választókerületében és községében. Apárt ugyanis időközben megtartotta zászlóbontó értekezletét, ahol hangzatos jelszóba sűrítette új törekvéseit. „Sorakozzunk minden kerületben és minden községben" (108). 102. Tvm. 1896. okt. 11. 103. TmL. kv.jkv. 1896/60. 104. Tvm. 1901. jún. 2. 105. Tvm. 1901. júl. 21., Tvm. 1901. júl. 28., Tvm. 1901. aug. 4., Tvm. 1901. aug. 18. 106. Tvm. 1896. okt. 11. 107. Tvm. 1901. jún. 22. 108. Tvm. 1901. júl. 21. i2* 179