Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)
Zalai-Gaál István: Neolitikus koponyakultusz és emberáldozat leletek Tolna megyéből
15 sa (143), mely hasonló jelenség a prodromosihoz, és melynek párhuzamait F. SCHACHERMEYR Keleten, Jerichoban látja (144). Lernában már alkalmaztak pithosokat temetkezésre, az edények szájnyílását lapos kővel zárták le (145). Ugyanitt került felszínre egy, a mórágy-tűzkődombihoz részben hasonló lelet: kisgyermek csontjai későneolitikus csőtalpas edényben feküdtek (146). Eltérés a mórágyival szemben az, hogy itt egész csontvázat helyeztek el az edényben. Rakhmaniban a 2. és 4. rétegekben találtak egy-egy pithostemetkezést. Egy széles edényben gyermekcsontváz feküdt, egy másikban pedig csecsemőé (147), hamvasztás nyomai nem látszanak. (148) Görögországban csak a neolitikum után, a chalkolithikumban válik általánossá a pithostemetkezés, főként gyermekek esetében (149). Későneolitikus pithostemetkezések Soufli Magulán is előkerültek (150). Alengyeli kultúra névadó lelőhelyén a WOSINSKYMór által észlelt idevonatkozó adatokat a szakirodalom általában nem tartja biztosnak, pedig a lengyeli sáncon megtalált koponya nélküli sírok adatai WOSINSKY leírásai alapján hitelesnek tűnnek. A 96. számmal jelölt objektum, mely a 29-30. számú sírokat, egymás melletti temetkezéseket jelenti, WOSINSKY szerint kettős temetkezés: „az egyik csontváz ép, a másiknak nincs feje, habár teste, mint látszik, nincs megbolygatva" (151). A199. számú objektumban, a 61. sírban sem volt koponya a zsugorított csontváznál, WO SIN SKY szerint ez is bolygatatlan volt (152). A sírmélységekről nem közölt adatokat, de a lengyeli sánc területén nem folyt mezőgazdasági művelés - erdő borítja -, így a sírok újabbkori bolygatásával nem kell számolni. Koponya nélküli csontvázakat nagy számban Zengővárkonyban is találtak, DOMBAY János harminchárom ilyen sírról tesz említést (153). Közülük tizennégy sírban sem az agykoponya, sem az alsó állkapocs nem volt meg, hét sírban csak az állkapocs volt a helyén, az agykoponya nélküli tíz sírban az állkapocs nem pontosan az anatómiai helyén feküdt. Két koponya helyén vadkan állkapcsát fektették a csontvázhoz, illetve holttesthez, egy sírban pedig a koponya helyén agyagból készült állatidol volt. Zengővárkony esetében felmerül a kérdés, hogy a csontváz többi részénél általában magasabban fekvő koponya nem a mezőgazdasági művelés során sodródott-e el a többi vázrésztől, hiszen az ásatási területen rendszeresen szántottak, DOMBAY ásatásáig még csak lovas ekével. A kérdéses csontvázak esetében a sírmélységek 15-90 cm közöttiek, leggyakrabban a 20-30 cm-es mélység fordult elő. Abban a két esetben, amikor a koponya helyére vadkan állkapcsot helyeztek, a bolygatás kizárt, a sírmélység 20 cm. Azoknál a síroknál, ahol az agykoponya hiányzik, feltételezhető lenne, hogy ezeket az eke sodorta el, és csak az állkapocs maradt többé kevésbé a helyén, 48-80 cm, illetve 60-95 cm közötti sírmélységeket mértek: ezeknél kizárhatjuk a bolygatás lehetőségét, amit alátámaszt az is, hogy DOMBAY említést tesz az eke által feldúlt sírokról. Ezek mélysége 15-25 cm között van. Az akkori szántás nem bolygatta fel a talajt mélyebben, és az említett feldúlt sírok közül egyik sincs 143. Schachermeyr, 1976, 79. 144. Schachermeyr, 1976, 79. 145. Caskey, 1956, 171. 146. Müller-Karpe, 1968, 365, Taf. 137, A2. 147. Wace-Thompson, 1912, 141. 148. Wace-Thompson, 1912, 248. 149. Müller-Karpe, 1968, 365. 150. Hourmouziades, 1973, 202, 139. kép. 151. Wosinsky, 1890, 94. 152. Wosinsky, 1890, 135. 153. Dombay, 1960, 199. 2 Béri Balogh Ádám Múzeum évkönyve 17
