Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Zalai-Gaál István: Neolitikus koponyakultusz és emberáldozat leletek Tolna megyéből

Nagyvárad-Szálkán (Oradea) egy 50-55 éves férfi teljes koponyája került felszínre, valószínűleg a Cris kultúra lelete, a leletkörülmények nem ismertek (89). Grumazeçtiben koponyarészt találtak egy „komlexumon" belül (90). A Körös kultúra Hódmezővásárhely-Gorzsa-i lelőhelyén, a Kovács-tanya mellett végzett leletmentés során egy antropomorf edényt „Gorzsai Vénusznak" nevezett el GAZDAPUSZTAI Gyula. Az edény belsejében apróra tört égett emberi maradványok voltak, melyek egy csecsemő fejétől származnak (91). A lelet nem tekinthető szokványos temetkezésnek, GAZDAPUSZTAI fel is hívja a figyelmet arra, hogy az egész ásatás területén nem találtak temetkezést (92). A leletet emberáldozat bizonyítékának véli, az edényt a csecsemő égett koponyacsontjaival termésáldozatnak tételezi fel, melyet a termékenység erejét jelképező anyaistennőnek hoztak. Ch. HAINCHELIN-re hivatkozva az a véleménye, hogy a termés zsengéi lehettek az áldozatok, de szerepelhetett az emberáldozat is (93). Hasonló véleményt képvisel a leletről MAKKAY János is, azon az alapon, hogy ebben a korban a hamvasztásos temetkezés terjesen ismeretlen volt (94). Kopáncs-Zsoldos-tanyán a 8 sírból álló temető második sírjában, 88 cm mélységben feküdt egy izolált koponya (95), melyet koponyatemetkezésnek tekinthetünk. A Kopáncs-Kovács-tanya-i Körös-sírok egyikében (3. sír) viszont hiányzott a koponya, melynek helyén négylábú edény feküdt (96). Óbessenyőn (Besenova Veche) a Körös kultúra 1. sírjában jobboldalán fekvő gyermekkoponya volt elhelyezve 2 m mélységben, a koponyát vörös okkerrel vonták be (97). A Vincáról származó, a témakörrel kapcsolatba hozható maradványok leletkörülményeit pontosan nem ismerjük. 9,3-4,5 m mélységből több koponyatöredék is előkerült (98), tehát már a legkorábbi neolitikus szintből is vannak adatok az esetleges koponyakultuszra. Itt is találtak egy edényt a koraneolitikumból, melyben égett emberi csontok voltak, és melyet M. VASIC hamvasztásos temetkezésnek vél (99). Ennek lehetőségét - ugyanúgy, mint a gorzsai lelet esetében - nagy valószínűséggel kizárhatjuk. M. GARASANIN 3,48 m mélységből házban talált koponyatöredékről tesz említést (100). A koponyakultuszra utaló gyakorlat nyomait legnagyobb számban a középeurópai vonaldíszes kerámiából, illetve az azt követő későneolítikus kultúrákból, utódkultúrákból, csoportokból ismerjük, ugyanígy a balkáni területek középső és későneolítikuma is sok adatot szolgáltat A mórágy-tűzkődombi későneolítikus koponyatemetkezés párhuzama került elő Közép-Németországban, Quedlinburgban. Egy gödörben két vonaldíszes edényt találtak (ún. „Zipfelschale"), a nagyobbikban gyermekkoponya feküdt, melyet tárolóedénnyel fedtek le. Az objektumot H. BUTSCHKOW egyszerűen gyermeksírnak tartja (101), más adatok szerint a koponyatemetkezés telepgödörből került felszínre (102). Zauschwitzban telepgödör89. Comsa, 1974, 115. 90. Marinescu, 1972., Comsa, 1974, 117. 91. Gazdapusztai, 1957, 6. 92. Gazdapusztai, 1957, 6. 93. Gazdapusztai, 1957, 13. 94. Makkay, 1975, 171. 95. Banner, 1932, 3. 96. Banner, 1932,11. 97. Trogmayer, 1969, 9. 98. Hoffmann, 1971, 18. 99. Garasanin, 1956, 232. 100. Garasanin, 1956, 232. 101. Butschkow, 1935, 85. 102. Müller-Karpé, 1968, 52. 13