Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)
Gaál Attila: Az 1686 őszi felszabadító hadjárat grafikai lapjainak Tolna megyei vonatkozásai
16 Ottendorf nem említ a váron belül kőépületet, Cselebi viszont külön kiemeli leírásában a kőépítésű magas tornyot mely a vár közepén állt, s amelyről metszetünk rajza alapján egyértelműen kiderül, hogy romjaiban is igen szép, kereszthajós, köríves szentélyzáródású középkori templomhoz tartozott. Valószínű, hogy a templomhajót alakították át dzsámivá, sőt az sem kizárt, hogy a Cselebi által dicsért hadiszertárnak is ott adtak helyet. Tornya még romosán is láthatóan erős, homlokzata széles. Kiválóan alkalmas lehetett arra, hogy a törökök ágyúkat helyezzenek el benne, hisz onnan nem csak a vár környékét, de a folyó jelentős szakaszát is tűz alatt tarthatták. A váron kívüli épületekköml egy nagyobb és egy kisebb templom kiégett romjai, valamint a vár mellett nyugatra - Fadd és Paks irányába - vezető út mellett álló, épségben megmaradt épület érdemel különösebb figyelmet. A lutheránus vallás tolnai térhódításának idején - 1549 tavaszán - még katolikus istentiszteletek folytak a városban lévő nagytemplomban és a lutheránusoknak maradt a város végén lévő Szent Bertalan kápolna. A lutheránusok számára növekedésével a későbbiekben azután már felváltva tartották istentiszteleteiket a nagytemplomban és hamarosan ez vált az elszánt hitviták helyszínévé is. A Szegedi Kis István Tolnára érkezését követő években azonban oly gyorsan hódított tért a városban a helvét reformáció, hogy utóda - Eszéki István - már egyedül tarthatta prédikációit a nagytemplomban - és a katolikus kisebbség szorult kényszerűségből a kis, városszéli kápolnába (66). A várfalakon kívülre rajzolt két templomrom feltehetően evvel a két templommal azonosítható, míg a törökök szokása szerint a palánkvár mintegy szilárd magvaként hasznosított várbéli rom a pálosok korábbi temploma lehetett, mely Hőké Lajos szerint: „... sz. Pál szerzeteseinek jeles temploma volt, mely... a Dunapartnak ékességére szolgált." (67) Az út nyugati oldalán álló kupolás épület a Cselebinél már korábban idézett leírás omladozó fürdője, mely azonos lehet avval a fürdőházzal, amit még a város virágzása idején Szulejmán szultán személyes parancsára építettek fel. A budai pasához 1564. október 15-i keltezéssel az alábbi leirat érkezett az udvartól: „Dur Ali, jelenleg szekszárdi szandzsékbég levelet küldött, hogy a szekszárdi szadzsékban, Tolna városában muzulmánok annyira megsokasodtak, hogy a jövőmenők számára szállóház van, s fürdőre is szükségükvan. Parancsom tehát, nézz utána s ha senkinekvagyonában, vakußaban kár nem esik, az említett városban a seriatnak megfelelően egyfilrdőt építtessen. " (68) Végezetül megkíséreljük a palánkvár és evvel összefüggésben a pálosok egykori templomának helyét meghatározni a város mai területén. A ma már holt mederkéntjelenlévő egykori Duna, a pontonhíd mellett a Dunába ömlő kis patak, a ma is jól azonosítható kiemelkedés, melyen a vár állott, mind olyan elemei L. N. Hallard rajzának, melyek még a jelenlegi beépítettség és terepviszonyok mellett is felismerhetők Tolna belterületén. Már pusztán ezek alapján is nagy valószínűséggel tehetjük a helység középkori városmagjának és későbbi török kísérődjenek helyét a település északi szélénél lévő kiemelkedő területre, ahol ma a századforduló tájékán létesített selyemgyár épületei állnak. 66 Kathona Géza: Fejezetek a török hódoltsági reformáció történetéből. Humanizmus és reformáció 4. Budapest 1974. 16-17. 67 Hőké Lajos: i. m. Tolnamegyei Közlöny. 1876. március. 22., 12. szám. 68 Karácsony Imre: Török-magyar oklevéltár, 1533-1789. Budapest. 1914. 60. - Eredetije az isztambuli Basvekalet Arsiv Divani Hümajun levéltárában. Új fordítását közli Vass Előd. - Évszázadokon át. Tolna megye történetének olvasókönyve I. Szekszárd, 1978. Vass Előd: A törökkor. 147-148. 138
