Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Gaál Attila: Az 1686 őszi felszabadító hadjárat grafikai lapjainak Tolna megyei vonatkozásai

GAAL ATTILA: Az 1686 őszi felszabadító hadjárat grafikai lapjainak Tolna megyei vonatkozásai A magyarországi törökellenes harcokhoz fűződő széles körű érdeklődés hatására a XVTL században egyre nagyobb számban kerültek kiadásra a magyar várakat, városokat és jelentősebb hadieseményeket bemutató metszetek, hosszabb-rövidebb írásos tájékoztatókkal is ellátott metszetsorozatok (1). Ezek a voltaképpen a mai képes újságok szerepét betöltő kiadványok külföldön jelentek meg, s az akkori hadas állapotok többnyire azt sem tették lehetővé, hogy a metszetek rajzolói személyesen keressék fel az ábrázolandó helyszínt. Munkáikhoz így általában korábbi ábrázolásokat használtak fel, melyeket a kapott friss információk, vagy sok esetben saját művészi elképzelésük alapján módosítottak. Ennek következtében a várakról, városokról rajzolt képek egy jelentős részénél csak a legfontosabb szerkezeti és földrajzijellemzők, - vagy néha azok sem, - valósághűek, s igen sok esetben tapasztalható a romantikus idealizálás vagy a sematikus ábrázolás. Bár nem túl nagy számban, de szerencsére néhány ellenkező példa is akadt. Vizsgált anyagunk is jó bizonyíték arra, hogy a külföldi hadseregekkel olykor pontos felméréseket és rajzokat egyaránt készíteni tudó mérnök-tisztek is érkeztek Magyarországra. Munkáik értéke jóval felülmúlja az általános érdeklődés gyors kielégítésére készített, könnyebben elérhető, s ezáltal gyorsabban kamatozó - éppen ezért változatlanul továbbélő - régi típusú ábrázolásokét. Történeti forrásként - mint erre Cennerné Wilhelmb Gizella már korábbi munkáiban is rámutatott, - csak alapos és az eredeti előképig visszanyúló forráskritikai elemzés után használhatók fel (2). Nem jelenti ez természetesen forrásértékük alulbecsülését, hiszen a felsorolt negatívumokkal együtt ezek az ábrázolások a történettudomány csaknem minden szakterülete számára fontos, sok esetben még kellően ki nem aknázott lehetőségeket rejtenek; művészettörténész, építész, régész, néprajzos vagy viselettörténettel foglalkozó kutató egyaránt sikerrel hasznosíthatja adataikat. 1 E sorozatok ismertetését korábban Bubics Zsigmond kezdte meg, majd a felszabadulás után lényegesen új szempontok alapján Rózsa György és Cennerné Wilhelmb Gizella folytatták. Alapvető munkáik szinte minden a tárggyal foglalkozó cikkben és tanulmányban idézettek így bibliográfiai felsorolásuktól eltekintünk. 2 Cennerné Wilhelmb Gizella: A dunántúli végvárábrázolások tipológiai kérdései. A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei, Veszprém. 1978. 139.; Rózsa György: A magyar vedutakutatás módszereiről. Középkori régészeti tudományos ülésszak. 1970. XII. 8-10. Bp., 1971. 13-17. 123