Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
V. Kápolnás Mária: Tolna megyei adatok az 1949–1956-os évek egyéni paraszti gazdálkodásához
a mezőgazdaság állami támogatásánál jelentkeztek. Az első ötéves tervben a népgazdasági beruházások 13,8%-át fordították agrárcélokra. Ennek 42%-át a folytonos átszervezések alatt álló állami gazdaságok kapták, s ezek a gazdaságok az össztermelésnek mindössze 10-12%-át adták. A gépállomásoknak 16%, a termelőszövetkezeteknek is 16% jutott a mezőgazdasági beruházásokból! 0 ' Az MDP vezetősége gyakorlatilag nem is akarta támogatni az egyéni gazdaságokat, mert a kisparaszt gazdaságok korlátozott fejlődésben is a tsz-mozgalom akadályát látta. 1949-1953 között mintegy 360 ezer paraszt hagyta el a mezőgazdaságot, több százezer a tszekbe lépett. Ennek következtében csökkent az egyénileg dolgozó parasztok gazdaságainak száma is, a társadalmi struktúra bizonyos mértékig átalakult. Ez a tendencia Tolna megyére is érvényes. 1956-ra az egyéni gazdaságok területe összezsugorodott, a szocialista termelési viszonyok térhódítása figyelhető meg: Tolna megyében a földterület 50%-át művelték közösen. Az egyéni gazdaságok munkaeszközzel való ellátottsága elég kedvezőtlen képet mutatott, bár a közös gazdaságok sem rendelkeztek elegendő gépi- és igaerővel. Agyakori tagosítások rossz hatással voltak a mezőgazdasági termelés fejlődésére, s a tulajdonbiztonság hiányát erősítették. A parasztságot az állami begyűjtés miatt nagy anyagi terhek nyomták, s ez nem ösztönözte őket a terméseredmények javítására, gazdaságaik modernizálására. A mezőgazdasági hitellehetőségek igen korlátozott keretei között erre alig lett volna lehetőség. Az előbbi okok hatásának tudható be, hogy az 1949-1956-os időszak alatt a mezőgazdasági termelés stagnált. A növénytermelés eredményei többnyire nem érték el a háború előtti színvonalat. Ugyanez mondható el az állattenyésztés hozamairól is. A mezőgazdasági termelés fejlődése már 1950 tavaszán megrekedt, élelmezési zavarok keletkeztek. 1951. januárjától fokozatosan vissza kellett állítani az élelmiszer-jegyrendszert (decemberben felszámolták). 1952-től a gabonaexport csökkenése mellett növekedett az import szükségessége. A gazdagparasztság felszámolását nem követte a szegény- és középparasztsággal való szövetség megerősítése. A begyűjtési rendszer és a többi gazdasági és adminisztratív korlátozás az ő érdekeiket is mélyen sértette. A mezőgazdasági termelés fellendítése és a parasztsággal való szövetség megszilárdítása a begyűjtési rendszer felszámolásával, és új gazdaságpolitikai irányvonal kidolgozásával kezdődött meg. \02Berend T. Iván: A szocialista gazdaság fejlődése Magyarországon, Bp. 1974. 82-83. 405
