Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Visy Zsolt: Újabb pannóniai katonai diplomák

feliratokon is előfordulnak, a lussoniumi B-diploma azonban ilyen szempontból kiválik ezek sorából. Különösen feltűnő az eset azért, mivel az ugyanakkor kiállított A-diplomán hiányos voltától eltekintve - gyakorlatilag nincs hiba. Föl kell tehát tételeznünk, hogy a két okmányt nem ugyanaz a személy véste, és az, aki a B-diplomán dolgozott, csak fogyatékos latin tudással rendelkezett. így fordulhatott elő, hogy a másolás során annyi hibát vétett. 3. Tajó (Bács-Kiskun megye) 145/161. A diploma-töredéket Farkas István technikumi tanuló találta az Állami Gazdaság által 80 cm-es mélységben, szőlő alá végzett földforgatás területén. Egyéb, szarmata leletekkel együtt beszolgáltatta a Kiskunhalasi Múzeumnak.

33 A tárgy leltári száma 66.28.1. A diploma I. lemezének jobb fölső sarka maradt meg. H = 29 mm, Sz = 24 mm, V = 0,9 mm. A diploma nem jobbra nyílt, mint például a dunakömlődiek, hanem balra, ami azt jelenti, hogy a belső oldalon annál a saroknál kezdődött a szöveg, ahol a külső oldalon végződött. A diploma-töredék Antoninus Pius korában került kibocsátásra, közel egyidőben a dunakömlődi, adonyi és alsószentiváni példányokkal, így megpróbálkozhatunk az első sorok részleges kiegészítésével. A külső oldal első négy sorának kiegészítése nem okoz különösebb gondot, eltekintve attól, hogy a tribunica potestas sorszámát nem tudjuk megállapítani. Még az ötödik sor kiegészítése is biztosnak tekinthető. Elképzelhető ugyan, hogy EQVIJIB VSETPEDITIBVS állt rövidítés nélküli formában, de nem valószínű, mert úgy már meghaladná a sor betűinek száma az átlagos értéket, amely 28-30 körül van. Nehezebb helyzetben vagyunk a 6-8. sorok kiegészítésénél, mivel nem lehetünk teljesen biztosak a hiányzó csapatok pótlásában. Hogy ezzel mégis megpróbálkozunk, annak kettős oka van. Egyrészt, tudjuk a csapatok számát: 5 ala, másrészt, a diploma kibocsátásának idejéből több diplomát is ismerünk, amelyek megadják - igaz, többnyire hiányosan - a kérdéses öt alat, de elsősorban az új, lussoniumi diplomák azok, amelyek ezt a kísérletet a valószínűség komoly reményével lehetővé teszik. 6. sor Biztosak lehetünk a sor második felében: [IFLAVGBRJTA]NNIC°° ET. A sor elején a szokott formula állt: QVAE

APPEL, feltehetőleg rövidített formában. így a sort 27 betűvel teljesnek tekinthetjük. Nem valószínű, hogy egy másik csapat neve állt volna a brit ala neve előtt. Ezt nemcsak az erősíti meg, hogy ez az ala gyakran áll az első helyen,

34 hanem az is, hogy ellenkező esetben aránytalanul sok hely maradna a további három hiányzó csapat számára. 7-8. sor Itt is a sorok végéből kell kiindulnunk. A 7. sor biztosnak tekinthető befejezése [ETI THRJACSÁGIT A ueterana jelzőt tehát elhagyták, mivel a sagittariorum után nem szokott előfordulni. A 8. sor vége [ET COH] XIIII

AL. A két sor első felében tehát három csapatot kell elhelyezni. Ezek közül biztosnak látszik az ala I Augusta Ituraeorum, amelyik rendszeresen előfordul az alsópannoniai diplomákon, és általában az utolsó helyen.

35 Beírva nevét a 8. sorba, úgy tűnik, a sor teljessé válik, csak a rövidítés különböző módjából fakadhat különbség, így: [ETI A VGITUR SA GTT] a legvalószínűbb megoldás. Ilyenformán két csapatot kell elhelyezni a 7. sor hiányzó részében. Amint látható, a diploma csapat-listájánál az átlagos betű-szám 28, amiből 13-at vesz el a meglévő és a biztosan kiegészíthető rész. A két csapat neve számára így 15, a közbeszúrt et szócska miatt azonban csak 13 betű marad. Ebből az következik, hogy csak rövid nevű csapatok vehetők a kiegészítésnél számításba. A három lehetséges csapat két párosításban képzelhető el: IBRIJTONCR ETIPRAETCR a regölyi 33 Köszönettel tartozom Barkóczi Lászlónak a diploma közlésének szíves átengedéséért, valamint Vorák Józsefnek, aki lehetővé tette a tárgy helyszíni tanulmányozását. 34 V.o. III. táblázat 35 V.o. III. táblázat 92