Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Nacsa Mihály: Három közlemény a restaurálás gyakorlatából

hatók. Kb. 90% töltelékanyagot és 10% festékanyagot tűrnek el. Töltelékanyag a hintőpor, az üvegszál, festékanyag a szudán- és oxidfestékek. Melót- vagy spencefém: Kisebb veretek kiegészítésére vagy galván úton, vagy - vékony véreteknél - pozitív-negatív minta között préseléssel, vagy kiütéssel tudunk eredményt elérni. A kiütött mintából a kivánt részt kivágjuk, az eredetihez ragasztva egészíthetjük ki. Mintát veszünk a pótlandó darab ép részéről, vagy azonos darabjáról, illetve megmintázzuk valamilyen segédanyagból (pl. gipsz vagy más lenyomat anyagból). Miután átfordítjuk negatív gipsz mintába, majd eltávolítjuk a pozitívot, melotfémmel öntjük ki. A pozitív melót mintáról elkészítjük a negatívját, s a kettő között kiütjük a vékony réz vagy ezüst lemezt a kívánt formának megfelelően. Izolálás: A munkamenet közben gyakran kerülnek egymással kapcsolatba olyan anyagok, amelyek összetapadása vagy tartós kapcsolata nem szükséges. Ilyenkor egyik vagy mindkét felületet olyan anyaggal vonjuk be, mely ezt meggátolja. Ezek az anyagok az izolátorok. Használhatjuk áztatásra, átöblítésre, ecsetelésre, és permetezésre. Gipszet gipsszel való kiöntéskor izoláló szerként használhatjuk a denaturált szeszben oldott szappanoldatot, vízüveget, nátrium vagy kálium szilikátot, sellakkot és a szendereket. A káliumklorid nedvszívó, a víz forráspontját emeli: a 70%-osét 112°C-ról 158°C-ra. Ez a tulajdonsága lehetővé teszi a gipsz és a műanyag izolálását, hiszen 100°C fokon még nem párolog. Különböző alginát alapú izoláló szerek vannak; nálunk a filmizolátor kapható. Az alginát izoláló hátránya, hogy vékony, könnyen eltávolítható (vastagsága 1/100 mm). Az akrillát izolálók vízgőzártalom ellenállásajobb, mint a vízüvegé. Speciális izoláló szer a Xynon: viaszt a viasztól, viaszt a gipsztől, viaszt a porcelántól izolál. Alikopódium (boszorkányliszt) a korpafű spórája, sárga színű, finom por, vizet nem vesz magába. Fém minta izolálásánál használjuk. Az ismertetett anyagok alkalmazhatósága sokrétű. Gyakorló restaurátor a leírtak alapján igen sok pótlásnál fel tudja használni ezeket az anyagokat, hiszen minden tárgy más és más eljárást és anyagot kíván. Azért foglaltam össze a fogászati anyagokat, mert múzeumunkban évek óta már jó eredménnyel használjuk. Különböző anyagú tárgyakat egészítünk ki: fémet, fát, üveget, gyöngyöt, díszfegyverek ékköveit; használjuk finom veretek megerősítésére stb. Néhány példával szeretném bemutatni az anyagok felhasználási területét. Az ásató régésszel egyetértésben határozzuk meg a restaurálás menetét, a kiegészítés vagy rekonstrukció mértékét. Döntünk arról, hogy természetes vagy mesterséges anyagot használunk-e fel a pótlásnál. Az akrillátok felhasználási területe rendkívül tág. Az anyag színezhetősége, megmunkálhatósága lehetővé teszi, hogy a pótlással akár a hamisítás határáig elmehetünk. Felesleges ismertetnem a pozitív és negatív mintavétel menetét, csak azt említem meg, hogy ha különböző anyagú tárgyról akarunk mintát venni, figyelembe kell vennünk szerkezetét, esetleges szívóhatását. Ennek megfelelően kell izolálni, illetve megválasztani a lenyomat anyagot. Ha a negatívunk készen van és kellően van izolálva, eldönthetjük a pótlás anyagát, vagyis milyen akrilláttal dolgozunk, anyagában vagy utólag színezzük. 2:1 arányban bekeverjük, és a negatívba öntjük. Én általában az anyagban színezést szoktam választani, mindig olyan visszafogással, hogy utólagosan korrigálni lehessen. A vashoz Calloplast R-t használok, amit grafittal színezek és oxid- vagy P VÁ-ban oldott szudánfestékkel korrigálom. Talkummal mattítok, illetve szőrkefével fényesítek, míg a kívánt esztétikai hatást el nem érem. A bronzhoz Durakrolt szoktam használni. Ez sárga színű, nem átlátszó, könnyen színezhető. Ha nagyobb pótlásról van szó, üvegszállal, üvegtextillel erősítem. Mivel a Durakrol önkötő, figyelembe kell venni a polimerizálódás alkalmával keletkezett hőt. Ha kisebb a pótlás, jo* 467