Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Nacsa Mihály: Három közlemény a restaurálás gyakorlatából

3. A kiegészítést szitált, előre festett gipsszel végeztem. Színezésre földfestéket használtam. Külön-külön végeztem a kiegészítést, mert az edény annyira összeszűkül, hogy nem lehetett a pótlást másként megoldani. A plasztillin mintát átforgatva végeztem el az egészítést; a gipszet az ismert módon munkáltam meg. Porfestékkel kevert gipszbe pár csepp denaturált szeszt kevertem, így a szín homogénebb lesz. A külön-külön kiegészített részeket összeragasztottam és a felületek találkozását besimítottam (6-7. kép). 4. Konzerválás: A kiegészített edényt benzinben oldott 10%-os méhviasszal itattam át, ami esztétikusabb külsőt kölcsönöz a tárgynak. A restaurálás során felhasznált anyagok és segédeszközök: Tisztítás: víz, puhaszőrű kefe. Ragasztás: kloroformban oldott proterit. Egészítés: plasztillin, gipsz, földfesték, denaturált szesz, gipsz, megmunkáló eszközök. Konzerválás: 10%-os méhviasz, benzinben oldva. FOGÁSZATI ANYAGOK HASZNALATA A MÚZEUMI RESTAURÁLÁSBAN Az önálló fogtechnikus ipar a XIX. században alakult ki. Előtte a technikusi munkát is a fogorvosok, illetve az általuk foglalkoztatott, különböző szakmákhoz tartozó iparosok végezték, így pl. a mechanikusok, paróka és esernyőkészítők, csont és fafaragók, ötvösök, arany és ezüstművesek, akik olyan ügyesen művelték az új foglalkozást, hogy a régi mesterségüket felhagyva, fogtechnikusokká váltak. Ezek a korai mesterek aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, állatcsontot, fát és egyéb segédanyagokat használtak. 464