Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Nacsa Mihály: Három közlemény a restaurálás gyakorlatából

IV. SZÁZADI KERÁMIA KANCSÓ RESTAURÁLÁSA A tárgy Gaál Attila muzeológus 1974-ben Mözs-Kakasdombon végzett leletmentésén, a 7. sz. sírból került elő. Leltári száma: 77.74.5. (3. kép). (Az ásatás anyagát Gaál Attila publikálta: Későrómai sírok Mözs-Kakasdombon. BBÁMÉ VIII-IX. (1977-1978) Szekszárd, 1979. 23-85.) Tárgy ismertetése: Finoman iszapolt cserépkancsó. Kiszélesedő testtel, majd hirtelen és erősen beszűkülő fenékrésszel. Füle szalagos, lapos; szája széles, kihajló, kiöntője becsípéssel kialakított. Méretei: M: 12,9 cm, Sz: 9,2 cm, fenék Á: 3,9 cm, száj Á: 6,5 cm. A talaj szerkezete laza, pergő, sárga agyagos homok. Nehéz erőgépek járták a talajt, így az edény erős sérülést szenvedett. Törésfelületei rosszak. 1. Tisztítás: A talaj szerkezetéből következően sem az edény külső, sem belső felületén szennyeződés nem volt. Az erős sérülés ellenére sem volt az anyag málékony. A felületre tapadt agyagos homokot vízzel és puhaszőrű kefével könnyedén le tudtam tisztítani, majd lassan kiszárítottam. 2. Ragasztás: Száradás után összeválogattam a profil darabokat (4. kép). Mivel azonban az edény igen sok darabra tört, az elfogadott felépítési módtól el kellett térnem: külön-külön ragasztottam össze az edény alsó harmadát, felső részét és fülét (5. kép). A ragasztáshoz Proterit metakrillát bázisú, 2 komponensű, hőre lágyuló, kloroformban oldott fogászati műanyagot használtam fel. Ezzel a ragasztóval rendkívül gyorsan lehet'dolgozni. A kiszáradt, kb. 25-30°C -os kerámiának jó szívó hatása van; a kloroform gyorsan elpárolog, bekövetkezik a kötés. A ragasztó törés-szilárdsága igen nagy. A ragasztásnál másfél-két mm-es beszívódás jön létre, mely lehetővé teszi nagyobb tárgyak összeragasztását is. 462