Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Szilágyi Miklós: Régészeti leletek és leletmentések híre a szekszárdi újságokban (1897–1910)

vármegye, 1899. okt. 2974.) Az ásatás végleges eredménye: „11 halántékgyürü, 14 ujjgyűrű, 3 díszes bronz karperec, három ezüstpénz 1. András és Péter idejéből, 4 drb egyéb ékszer, 8 ép koponya. Feltáratott 26 sír." (Tolnavármegye, 1899. nov. 1273. ) A hivatalos jelentés némiképp eltérő adatokat közölt: „26 sír, 12 darab halántékgyűrű, 8 darab ujjgyürü, 3 karpcrccz, 5 darab más bronzkarika, egy bronztekercs, három ezüstpénz: ez utóbbiak Péter és I. András ezüst dénárjai sa vázak szájüregében elrejtve találtattak". (A tolnavármegyei múzeum-egyesület 1899. évi jelentése) 50. Szekszárd-Csötönyi völgy Ugyannak a szőlőnek „felső fensíkján" ahol mészbetétes, bronzkori urnatemetőt találtak (15. sz.), egy „Árpádkori sírmezőre" is rábukkantak a forgatást végző munkások, de „sorra kihányták a hányat fekvő helyzetben eltemetett sírokat, s csak az ezüst halántékgyűrűket hozták be" a múzeumba eladás végett. (A tol na vármegyei múzeumbizottság 1900. évi jelentése.) 51. Tolnanémedi-Gyántpuszta Gyérey Richárd, az ozorai uradalom bérlője arról értesítette Wosinskyt, hogy a „gőzeke sok régi téglát hozott fölszínre". Wosinsky a helyszínen megállapította, hogy „Némeditől délre Gyánt-pusztán a praehistorikus védőművé átalakított Nebajsza-hegynek éppen átellenben fekszik az érdekes lelőhely. Több holdnyi területen egész községnek épületmaradványait emelte ki a gőzeke; egyes kupacokban mindenütt Árpádház-korbeli edénytöredékek kerültek fölszínre. A lelőhely közepén áll a templom, melynek alapfalait kitisztítván, egészen épen került elő a szintén Árpádház-korból való, a téglákból következtetve körülbelül 13. századbeli templom, melynek szentélyei, szentélypillérei, hajója és a torony alapfalazata is tisztán láthatók. A szentélyben 9 csontváz volt; a templom körül pedig - akkori szokás szerint - a temető terült el, ahol a csontvázak összekulcsolt kezekkel feküsznek; eredetileg fakoporsóban voltak, de most már csak a rozsdás szegek maradtak meg." (Tolnavármegye, 1902. szept. 2174.) MAGYAR KÖZÉPKOR 52. Báta Szalczer József bátai plébános, Purt Adolf jegyző és Kreskai István vízmester kiemeltette egy bátai pince oldalába befalazott, valamikor a „bátai egykori apátsági épület környékén talált régi sírkövet", és a múzeumba szállíttatta. „A sírkőnek, mely tulajdonképp fedőlap volt, s most három darabra van törve, hossza körülbelül két méter lehetett, szélessége 65 cm. Afelirat a kőlap szélein körül van felvésve; a legnagyobb darabon tisztán olvashatók ezen szavak és keltezés: ANNO DOMINI MCCCLXXVII OBI(it); a legkisebb darabon a széles oldalon BÁTA FERIE. A teljes feliratot csak a darabok pontos összeillesztése s a kikopott betűhelyeken a betűknek a festékkel előtüntetése után lehet majd elolvasni, de az olvasható keltezésből most is már nyilvánvaló, hogy az illető 1377-ben hunyt el". (Tolnavármegye, 1904. július 1775.) 53. Bátaszék-belterület „Az új templom alapjainak ásása alkalmával reá akadtak a régi apátsági épület hatalmas falaira. A falak közelében sok emberi csontvázat is találtak, melyek a templom körüli temetkezési hely maradványai. Találtak lócsontokat, cserepeket, sarkantyút s egyéb vasleleteket. A régi apátsági épület alapfalainak meghatározása végett dr. Kammerer Ernő és dr. Békefi Rémig valószínűleg lejönnek Bátaszékre". (Tolnavármegye, 1899. júl. 3073.) 54. Bátaszék-belterület A templom újjáépítésekor, alapozás közben sírokra bukkantak, s a leleteket a múzeumba juttatta Szél Gáspár építőmester, aki „a régi templom ajtajának kőből faragott feliratos szemöldökrészét, egy márványkőből faragott keresztelő medencét és a régi baldachint" is a múzeumnak ajándékozta. (Tolnavármegye múzeum-bizottságának 1904. évi jelentése, Szekszárd, 1905. 5.) 55. Mohács (Baranya m.) Link Mátyás szekszárdi lakos egy régi kardot ajándékozott a múzeumnak. „A kard érdekes darab, Mohácson ásták ki, pengéjének egyik felén a markolat táján a nap és a hold képe, másik felén e szó »Fringia« van bevésve; valószínű, hogy a mohácsi vész alkalmával került a föld alá". (Közérdek, 1906. szept. 2277.) 56. Simontornya Dr. Kiss István simontornyai orvos „az ottani vársáncban talált igen szép régészeti leletet, különféle korból származó sarkantyúkat és patkókat" ajándékozott a múzeumnak. (Tolnavármegye, 1900. ápr. 872.) 57. Szekszárd-Vármegye-háza „A vármegyeház kertje melletti járda mentén lévő régi fák kiásása alkalmával Wosinsky Mór esperes ráakadt az I. Béla király idejében alapított bencés apátság épületének alapfalaira, melyekbe a régi római castrum tégláit is felhasználták az építkezés alkalmával. A most kiásott alapfalak a zárda nyugati felének legszélső részét képezik." (Tolnavármegye, 1897. március 1474.) Az alapfalakra véletlenül bukkantak, amikor a „rab munkások... a megyeház nyugati kertfala mellett a fák részére gödröket ástak". A felhasznált, s a tudósító szerint az Alisca nevű római telep építményeiből származó téglákkal kapcsolatban megjegyzi a lap: „Még a bödői forrás vizét is vezetékeken a városba vezették, melyeknek maradványai sok helyen már a földből előkerültek, más római régiségekkel együtt". (Tolnamegyei Közlöny, 1897. márc. 14.) 421